Tárgy: Fogadó a Mérges Kimérához Vas. Aug. 08, 2010 9:39 pm
Sötét pincehelyiség, hosszú bárpult, ritkás világítás... Ez jellemzi a Kimérát. Ide csak az lépjen be, aki elég nagyhatalmú, vagy elég őrült... Itt mindig találni egy-egy sötét mágust, aki ha rosszul nézel rá, megátkoz... De ha bizonyítod rátermettséged, akár még tanítványául is fogadhat... A sör rossz ízű, a bor savanyú, a kiszolgálás hanyag...
*A kinti viszonylag kedvező időből sétálok be a fogadóba, már jártam itt, párszor. Sötét, mocskos, lepukkant hely, nem az én ízlésemnek való, de hát valahonnan információkhoz kell jutnia az embernek. Belépve, több szempár fordul felém, és magamban elmosolyodok, mert tudom mit láthatnak. Magas vagyok, és csinos. Mostani öltözékem, egy puha fekete bőrből készült nadrág, a hozzá tartozó csizmával, felsőm egy fekete ezüst sárkánymintás ing, amire egy hosszú prémszegélyű kabátot húztam. Szőke hajam, szokás szerint szigorúan lezselézve, kék szemeim csak úgy csillogtak a rá vetülő fényektől. A pultnál rendeltem egy korsó sört, és az egyik sarok azstalhoz telepedtem le vele, nem szeretnék semmiféle, hátba támadóval találkozni. Igaz, hogy a pálcám a kezem ügyében van, a kabátom alatt, de semmi kedvem "ki a legjobb gyilkost"-t játszani.
*Ma sikeresen beköltözött a kastélyba, de mivel nem kell örökre itt lennie, ezért lejött a városba. Igaz megfogadta a tanácsot, és csak óvatosan szimatol. Nem akar embertölő démonba botlani. Az egyik fogadóba tér be, majd rendel magának egy bögre forralt bort. Hamar meg is kapja a rendelését, fizet, majd asztal után néz. Ekkor a sarokban egy ismerős arcot pillant meg. Igaz, személyesen még nem nagyon találkozott vele, de aktákon keresztül már megismerte. És mivel már nem a minisztérium dolgozója, bátran beszélgetésbe elegyedhet a férfivel. Szóval egy szó, mint száz, Belus asztalához lépdel a borával.* - Jó estét, Mr. Hunter. Zavarná, ha csatlakozom? *Kérdi, egyből utalva rá, hogy tudja, ki a férfi. *
*A körülüttem lévőket hallgatom, de bosszússágomra, sneki nem tudott eddig semmi értékelhetőt mondani. Aztán csak arra leszek figyelmes, hogy egy újabb alak tért be a kocsmába, nem is törődnék vele sokat, ha nem tartanak az én asztalom felé. Ez nem tetszik, kicsit sem, lévén, nem tudom, ki lehet az illető. Szemügyre veszem, de akkor sem ugrik be semmi róla, így észrevétlen nyúlok a kabátom alá, a pálcámért. Közben megeresztek egy vérszegény mosolyt, és biccentek.* - Nem, amennyiben lesz kedves megmondani hogy kicsoda maga, és honnan ismer engem *adom meg a feltételeimet, amik nem is túl nagyok. Nem szeretem, ha mások tudják ki vagyok. Folyamatosan úgy élek, hogy ne hagyjak nyomokat magam után, és ne áruljak el semmit, magamról, ez az ember itt, mégis tud valamit. Vajon ki lehet ő? Honnan ismerhet? ezernyi gondolat járja meg a fejem, de szemeimmel nem tévesztem el egyetlen mozdulatát sem, hátha az árulkodik róla valamelyest.*
*Kicsit meglepődik, ahogyan Belus reagál. Bár, ő sem igazán üdvözölne szívélyesen egy idegen.* - Ne aggódjon, nem akarom a skalpját. *Mosolyodik el, majd azért leül. Maximum nem lesz igazán hosszadalmas ez a beszélgetés.* - Robert Lawrence vagyok, a kastély párbajmestere. *Mutatkozik be, majd a másik kérdésre elgondolkodik.* - Hm... azt hiszem jó informátoraim vannak. *Nem akarja hamar elárulni magát, szóval, hogy auror volt. Az legyen az ő titka. A pálca meg neki is kéznél van, de nem szívesen használja.*
*Nem nyugszom meg, elég magas az összeg, amit a fejemért kínálnak, és én szeretném még sokáig a nyakamon tudni.* - Nem? ez igazán megnyugtató hír számomra. Ha nem a skalpom, akkor mit akar tőlem? *érdeklődök kedvesen, de magamban a pokolba kívánom az összes iylen helyzetet, amikor bájcsevegni kell, számomra kellemetlen emberekkel. Nem az én esetem ez.* - Áh, szóval azgardban lakik *reagálom le, és elraktározom az infót. A kastélyról már elég sok midnent hallottam, furcsa, idegen lényekről, egy nem ember igazgatóról, és más egyéb bolondos dolgokról, amiket egyszerű ember, meg sem hall, de a mágusok elhiszik. Mellesleg, a barlangot, én is megtaláltam már.* - Jó informátorok? A minisztérium? *mosolyodom el kedvesen, legalábbis annak látszóan. Azért én sem vagyok teljesen tájékozatlan, tudom hogy Robert vitte, be anno Anort is a parancsnokságra, ahonnan aztán ki engedték.* - Kérem, ne higgye hogy semmit nem tudok magáról.*
*Látja, hogy Belus nem az a hamar megnyugszunk fajta.* - Beszélgetni. *Vonja meg a vállát.* De ha gondolja, elmehetek. *Ő tényleg nem akart senkit sem elkapni, megölni, kizsigerelni. Csak meg akarta kérdezni, mi járatban van errefelé, hogy került ide, kit keres, esetleg tud-e segíteni neki. Ennyi.* - Igen, ma költöztem oda. *Pontosít, mert az, hogy odahordta a cuccait. még nem jelenti, azt, hogy ott lakik...* - Pontosan. Látom vág az esze, mint a borotva. *Mosolyodik el. Sejti, hogy Belus tudja, ki ő, vagyis, hogy ki volt ő.* - Nem hiszem. Tudom, hogy tudja, hogy ki vagyok. *Na igen, ez is egy értelmes mondat volt.* - De nem vagyok már auror, és nem vagyok sem fejvadász. Nem ölök hobbiból embereket... *Teszi hozzá.*
*Felvonom a szemöldököm, túl jó alany, hogy elszalasszam, de nem akarok szimatoló aurorokat a nyakamba.* - Azt lehet, kérem bocsássa meg a bizalmatlanságom, bizonyára képes megérteni a helyzetemet.* adom elő magam szerfelett udvariassan, mert a formaságok azok formaságok. Bár a tegeződést fel fogom vetni, utálom ha magáznom kell másokat.* - Tehát, nemrég érkezett ha jól sejtem *jegyzem meg, miközben a következőkre, kissé elmosolyodom, szeretem ha dicsérnek, de hát ki nem? - Ha úgyis tudom, hogy ki maga, és maga is tudja ki vagyok én, akkor szólítson Belusnak, mint mindenki más *ajánlom fel a tegeződést is egyben. - Nem auror? Tehát a régi munkád után párbajmesternek csaptál fel, értem már *húzom mosolyra az ajkaim, és nem teszem hozzá, hogy én minek csaptam fel. Tulajdonképpen üzletembernek, mint azt mondani lehetne, csak hát elég illegális dolgokkal foglalkozom, és nem igen szeretek róla beszélni. Amellett megélhetési gondjaim sincsenek, áldozataimtől elszedett vagyonom miatt.* - És van a beszélgetésünknek valami konkrét célja is, vagy csak udvarias, köcsönös, bemutatkozás? * kérdezem, és belekortyolok a sörömbe.*
*Tévedés ne essék, ő már nem szimatoló auror.* - Persze. Én sem örülnék neki, ha egy auror, aki már nem az, szóval ha egy auror beszélgetni akarna velem. Főleg most, hogy egy illegális varázslóiskolában lettem párbajmester. *Vigyorodik el. Szóval igen, megérti a másik helyzetét.* - Hát egy pár hete. Ön régóta van itt? *Kérdez vissza, de semmiféle hátsó szándéka nincs ezzel.* - Rendben, Ön pedig szólítson Robertnek... De esetleg tegeződhetnénk... *Hiszen talán hasonló korúak.* - Már nem. Mondjuk úgy, hogy közös megállapodás alapján távoztam. Egyébként sem bírtam annyira azt a melót. *Vonja meg a vállát. Nem hiányzik neki annyira. Bár a mostani főnöke meg sem közelíti az előzőt.* - Én csak udvarias, kölcsönös bemutatkozásra gondoltam. *Von ismét vállat.*
*Megbizonyosodom arról, hogy már nem auror, de messze nem nyugszom meg, még mindig. Botorság lenne elbíznom magam, egy akár hamisnak is tűnhető kijelentéstől. Nem tudom biztosan, mennyi az igaz amit mond, de az élet kihívás, hát én is kockáztatok benne. - Akkor, hát ezt megebszéltük. De ha megkérdezhezem, hogyhogy nem vagy már auror? Legutóbb még elég aktívan részt vettél a Sötét Renddel szembeni háborúba, aminek aztán még mindig nincs vége *jegyzem meg, mert valóban érdekel a válasz, nem csak kérdezem, hogy legyen miről beszélni.* - Nem, talán egy hónapja, ha érkeztem. Tudod, el kellett jönnöm, kezdett megemelekedni az összeg ami a fejemen van *jegyzem meg a félig igazságot. Valóban vérdíj van a fejemen, de angliából nem ez hajtott idáig.* - Rendben van, Robert. *biccentek, majd a következő kijelentésre elmoslyodom kissé.* - Visszasírod Mr. Heyest? *kérdezem, mert tudom hogy ki az aurorparancsnok, illetve pontosabban kifejezve magam, a volt, aurorparancsnok.* - Értem, és ennek keretében mit szeretnél még megtudni? Érdekel, hogy mi van azzal akis fekete bárány Forresterrel? * kérdezem, mert tudom hogy itt van, beszéltem is vele, és csodával határos módon felismert.*
*Persze, simán hazudhatna. De minek tenné? Már semmi nem köti a minisztériumhoz. Bár ezt Belus ugye nem annyira akarja elhinni. De hát mit várjon az ember egy embertől, akit folyton üldöznek.* - Hát már nem volt ránk szükség. Pontosabban útban voltunk a miniszternek, így szép kis summával leléptem. *Jól is jött neki most az a kis végkielégítés.* - Hűt nem lehet kellemes, ha folyton az ember fejére pályáznak. Részvétem. *Mosolyodik el. Bár Belus ezt már biztosan megszokta.* - Vissza. Cass nagyon jó főnök volt. A kastély igazgatója egy morgós 150 éves krapek. *Húzza el a száját. Tényleg nem igazán jött be neki a pasas.* - Hát csak hogy mi járatban erre. Ha jól tudom, akkor te is a sötét rend tagja voltál egy ideig. De azt is tudom, hogy az Anor halálával megszűnt... *Bár Ted állítása szerint még mindig van sötét rend, amíg tagok vannak.* - Á, találkoztam vele én is. Éppen nagyon készül, hogy kinyírja a vöröskét. Őszintén szólva én neki drukkolok. *Soha nem bírta a vöröskét, így naná, hogy ellene szurkol.*
Kezdőlap
by 
