Teljes név: Hartcourt, Cassandra Catarine
Alias: C.C.
Születési idő 1984. 03. 30
Faj:, Vérleopárd
Hajszín/Szemszín: Derékig érő rézvörös/Smaragd zöld
Súly/Magasság: 52 Kg/160 cm
Foglalkozás: Táncos –koreográfus és énekes
Családi állapot: egyedülálló
Érdeklődés: biszex


Faj: Vérleopárd
Átváltozás ideje:1993, 12 évesen
Szubmisszív vagy domináns: Domináns


FEGYVEREK
________________________________________

Nincsennek.

SZEMÉLYISÉG
________________________________________

Személyiségem legfőbb jellemzője, hogy eléggé szeszélyes vagyok. Egyik pillanatban még veled együtt nevetek, de a következő mondatod után már lehet, hogy a karmaim a torkodba mélyednek. Ez talán az eddigi életemből fakad, de nem az én dolgom ezt fejtegetni. - Nem vagyok pszichológus. – Lássuk csak mit mondhatnék még a személyiségemről. Van bennem egy adag arrogancia, szarkazmus és dekadencia is. Kilógok a sorból. Régen, még gyereknek szerettem volna beilleszkedni, tartozni valahova, de ma már nem. Inkább kilógok a sorból és megmutatom, hogy nekem van egyéniségem és én magam is egyén vagyok, nem pedig a birkatermészetű tömeg egy tagja.
Ó.. egy aprócska jellemvonássommal még tartozom, noha az életutam nem volt épp a legvidámabb, még sem vagyok besavanyodva. Tudom élvezni az életet és ezt meg is teszem. Úgy hiszem a nevetés gyógyír minden bajra, hát nevetek, még akkor is, ha fáj. Mivel ha megfelelő humorral tudod fogadni akár a pofonokat is, könnyebb túllépni bármin.

SZERET/NEM SZERET
________________________________________

+ Epres nyalóka
+ Fagyi
+ Tánc
+ ének,
+ zene
- Pókok
- tenyérbe mászó alakok
- Cigaretta
- Erős parfümök
- Spenót


ERŐSSÉGEK/GYENGESÉGEK
________________________________________

+ Lojális
+ Kitartó
+ Hűséges
+ Megbízható
+ Lelkes
- Lobbanékony
- Türelmetlen
- Rosszul viseli ha parancsolgatnak neki, és a kérlek nincs mellékelve
- Agresszív
- Arrogáns

TÖRTÉNET
________________________________________

Egy árvaházban nőttem fel, ami az Angliai Pool városában található.
Semmit nem tudni arról kik a szüleim, és, hogy honnan is kerültem elő. A nevem is csak onnan tudják, hogy rá volt hímezve a takarómra. Amiről messziről világított, hogy drága anyag, szóval nem egy szegény család, sokadik porontya voltam. A takarón a következő név állt: Cassandra Catarine Hartcourt. Szóval, kész rejtély vagyok, hogy honnan is kerültem oda és miért. Sokszor maffia leszámolásról meg egyéb ehhez hasonló összeesküvés elméletről találgattak. Mind egy, mára már nem izgat a dolog. Jasmen C.C.-nek hív, általában japánosan ejtve; Sícü-nek. Mivel szeretem a japán kultúrát. Meg aranyosabban hangzik. Mind egy. Ana a nevelőnőnk, mindig Cass-nek szólított, vagy Cassie-nek. Egyikért sem ugrálok, maradjunk a C.C. megszólításnál. Kb, egyéves lehettem mikor az árvaház kapujában megtaláltak. De ez már nem olyan lényeges, inkább az, hogyan is lettem vérleopárd. Nos, sose voltam nyugodt gyerek, mindig is a problémás kategóriában domborítottam.
Hol máshol?
Általában mindig én voltam a legkisebb, valamint a porcelán fehér bőr, kis szeplő és réz vörös haj miatt is, ki virítottam a tömegből. Ezek miatt is volt sok bajom. Ezért kerültem a verekedések központjába. Általában engem vertek, én meg védtem magam, ahogy csak tudtam. Mind egy, ami nem öl meg az keményít, ez a mottóm, mióta csak az eszem tudom.
Tizenkét éves lehettem, mikor nagyon bedurcultam, megint bántottak és rám kenték az egész ablakkitörési históriát. Valahogyan sikerült kiszöknöm, erre már nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy a drótkerítés megvágta a lábamat. Utána, hogy futok a sötét erdőben. – Na, ja, egy erdő vette körül az árvaházat. – Aztán valami leterít, egy fekete fénylő szemű árny, ami belém mart és összekarmolt. Mint utóbb kiderült egy vérleopárd volt. Fekete bundás, fiatal egyed, telihold volt és a mentorával kint voltak vadászni, a vérszagom, megbolondította. Ezért esett nekem. Az idősebb leopárd, aki vele volt, ő szedte le rólam, hogy ők vittek e kórházba, azt nem tudom. Mikor magamhoz tértem Ana fogta a kezem és potyogtak a könnyei. Azt mantrázta, hogy szegény gyerek… Állítólag kaptam injekciót, de valami hibacsúszott a gépezetbe, mert nem semlegesítette a „kórt.” Az, hogy mi volt benne, nem tudni, és szerintem nem is érdekes. Engem nem zavar.
Mind egy.
Az lettem ami. Én élveztem a dolgot, beletelt pár évbe még meg tanultam kezelni. De kit izgat. Ana harcolt, hogy az árvaházból ne vigyenek el, hanem csak különítsenek el. Ez meg is történt. Jasmen és én voltunk a két elkülönített vércicus. Jasmen később került oda, mint én. Előtte egy másik árvaházban volt, szintén elkülönítve, ahogy híre ment, hogy nálunk is van egy elkülönített vérállat ide hozták, gondolták így kevesebb lesz a gond. Kezdetben nem örültem neki, nagyon féltékeny és undok voltam vele. De ő már akkor is birkatürelemmel bánt velem, noha ő csak három hónappal idősebb nálam. Végül is, barátságot kötöttünk. Ezt nem részletezem. Minek is? Egy a lényeg, nekem csak ő van, az én Tigris Nővérem.
Az árvaházban sok mindnet tanultunk hála Ana-nak, Táncórákat kaptunk, meg énekórákat is. Küzdősportra is járatott. Mindent csak, hogy nyugton legyek, de hát így is sokszor durcultam be valami miatt. Legtöbbször szabályok vagy csúfolások miatt. Ilyenkor alakot váltottam és jó darabig bundában kuporogtam a sarokban. Ennek mára az a következménye, hogy élénk smaragd zöldek a szemeim. A fogaim már nem állnak vissza emberi fogsorrá.
Ana és Jasmen is nyösztetett a tanulással végül is bekerültem az egyetemre. Ezzel egy időben tizennyolc évesek lettünk. Az árvaházból távoznunk kellett. Ana intézett nekünk munkát és egy egyszobás kis albérletet. Nagyon szeretett minket, így segített ahol csak tudott. Jasmen-nek könnyebb dolga volt az egyetemen és a munkában is. Rajta nem létszik, hogy vérállat. Végül is, egy éjszakai klubban lettem pultos és felszolgáló. Az egyetlen szórakozóhely ahol megtűrték a magunkfajtákat. Az egyetemet elvégeztem, természetfeletti biológiát végeztem és mellé egy kis irodalmat is. Végül is nem a diplomámmal akarok elhelyezkedni. Mind egy, a lényeg, hogy megvan.

Majd elfelejtettem, az előző falkámról nem is meséltem. Nos, túl sok minden nincs, pusztán csak annyi, hogy csekély létszámú, mindössze 7 tagja volt a klánnak.
Hogyan is kerültem velük kapcsolatba?
Ana elkezdett nyomozni, hátha vannak a közelben vérleopárdok és láss csodát, megtalálta őket. Pool város klánját. Már akkor sem volt túl nagy létszámú, mivel a fiatalabbak egy idő után elpártoltak innen. Pool városában, nincs helye annak, aki nagyra akar törni. Így a falka tagjai az idősebbek közül kerültek ki.
Sullivan a vezér, találkozott Anaval és kötöttek egy egyezséget. - Erre azért volt szükség, mert Sullivan nem fogadhatott örökbe. Valamilyen kritériumnak nem felelt meg, sose kérdeztem tőle mi volt ez. – Az egyezségük a következő volt. Ana megpuhította az igazgatót, hogy minden hétvégén Sullivannél lehessek. Ennek köszönhetően kerültem be a klánba. Természetesen a ranglétra legalján kezdtem. Mivel még elég kicsi voltam. – Viszont a szerencsém abból is fakadhatott, hogy gyerek voltam ők meg felnőttek. Mindenre megtanítottak, és nem reagáltak olyan agresszíven, ha valamivel bepróbálkoztam. A falka három nősténye a szárnyai alá vett, nekik köszönhetem, hogy huszonkét éves koromra, már a dominánsok között domborítottam. –
Így nem volt nehéz elérni az Alfanőstény rangját. Ám mivel Sullivanre úgy tekintettem, mint egy apa pótlékra így a Kurudi posztjára választott ki.
Most Azgardban tanít táncot és harcművészetet.

EGYÉB ÉRDEKESSÉGEK
________________________________________

A táncra és az éneklésre kitérve. Gyerekkoromban, folyamatosan tanultam táncolni, végül sikerült letennem egy vizsgát, aminek köszönhetően hivatalosan is koreográfus vagyok. Bár ennek még semmi hasznát nem vettem. Mivel Pool kisvárosában nem sok olyan hely volt ahol kamatoztathattam volna, vagy ha volt is akkor nem láttak szívesen, vérleopárd mivoltom miatt.
Az énekléssel már egy cseppel több szerencsém volt. Az énekóráknak köszönhetően szépen fejlesztve lett a tudásom, a klubban ahol eddig dolgoztam időnként felkért a főnök, hogy énekeljek. Általában akkor, ha pangott az üzlet és kellett egy kis csalogató jazz vagy blues zene. Mielőtt eljöttem volna onnan, egyre többször kért fel énekelni. Ezzel nem volt semmi bajom, de mint fentebb említettem. Nekem ez kevés. Sokkal nagyobb vágyaim és álmaim vannak. Vágyom a nagy elismerésre.
[img][/img]