Tárgy: Zöld Kobold teázó Vas. Aug. 08, 2010 10:11 pm
Színvonalas teaház, sokféle teával, amik nagy része a hajókon érkezik, és itt értékesítik a legnagyobb részben. A berendezés is jó színvonalra utal, krémszínű asztalokhoz, fonott fotelek, és székek társulnak, az apró terasz részen pedig egy sátorponyva védi az embereket a napsugaraktól, vagy éppen az esőtől.
*Unottan érkezek ide, és nem jókedvemből, inkább azért, mert odakint már jégcsapokká fagytam szét. Hogy én mennyire ki nem állhatom a hideget, tudom már, miért nem jöttem eddig, északnak még a közelébe sem. Az ajtót becsukom magam után, és az egyik közeli asztalhoz veszem az irányt, azt hiszem nem fog ártani valami meleg tea egy ilyen pocsék napon. Hosszú, bélelt kabátomat leveszem, és a fogasra akasztom, én magam pedig helyet foglalok az egyik kényelmes fotelbe. Direkt, csak kétszemélyes asztalt foglaltam el, hiszen nem várok társaságot, és nem is venném jó néven azt hiszem. Kinyújtom a lábam az asztal alatt, és combomon megfeszül kicsit a fekete farmer anyag. Felmorranva igazítom meg, aztán az ingem gallérját is lesimítom. Az elegancia nem erős oldalam, így most is a farmer-ing-bakancs összeállításnál maradtam. Az egyik pincérlányt leintve rendelek egy nagy kiszerelésű Sencha teát. Sima, egyszerű zöld tea, mégis finom. Miközben várom, elmerengek azon, hogy már majdnem két hónapja itt dekkolok, és mennyi minden változott meg. Nincs minisztérium, nincsen főnök, és nincsenek bosszantó alárendeltek. Bár őszintén szólva, be kell vallanom, kicsit hiányzik, az egyik kedvenc aurorom, de hát, ő biztosan örül hogy megszabadult tőlem. A zsebembe nyúlva, előhúzok egy doboz piros Marlborot, kiveszek egy szálat és rágyújtok. Egyetlen káros szenvedély az életemben, amire még a kiképzőprogram alatt szoktam rá, és a mai napig nem sikerült letennem, mondjuk nem is igen kapálóztam miatta szóval... Ahogy kihozzák a teámat, félreteszem, töltök magamnak, a kis csészébe, és teszek bele egy fél kanál cukrot. Nem szeretem a túl édes dolgokat. Aztán belekortyolok, és érzem a jóleső meleget lefolyni a torkomon. Néha egy tea is mennyei élvezetet tud jelenteni.
*Nemrégen érkezett ebbe az északi kisvárosba. Otthagyta a minisztériumot, és mivel volt tartalék pénze, egy időre nem is vállalt munkát. Majd keres magának valamit. Magánnyomozó szeretne lenni, de hát kinek kell a mai világban magánnyomozó? Sötétkék farmert, fekete sportcipőt, fekete cipzáros pulóvert és bőrkabátot visel. Mikor belép a teázóba, leveszi a kabátot, majd kér magának egy jó erős fekete kávét. Aztán valami hely után kutat, amikor egy ismerős ismeretlent pillant meg az egyik asztalnál.* - Nini, az exfőnök. *Vigyorodik el, majd a vigyort le nem véve az arcáról Cassidyhez lépdel.* - Szevasz, főnök. Akarom mondani volt főnök... Mit keresel te erre, ahol a madár sem jár? *Továbbra is rendíthetetlen mosollyal pillant Cassidyre. Ekkora meglepetésre azért nem számított.*
*Békésen iszom a teámat, és szemlélem a teázó vendégkörét. Emberek jönnek, és mennem, nem is foglalkozok velük, inkább elszívom rendesen a cigim, és egy ujabb kortyot iszom, a még mindig tűzforró teámból. Leteszem a csészét az asztalra, és azt hiszem rosszul hallok. A hang felé fordítom a fejem, nem lehet hogy ez az akinek gondolom, mi a fenér keresne itt... És mégis, Robert vigyorgó képét látom. Elvigyorodom én is, és megkérdezem.* - Nah te meg mi a kénköves poklot keresel itt? *aztán intek neki, üljön le, nem vár meglepetés, őszintén szólva, azt hittem, az életben többet nem látom, erre hol futunk össze? A fagyos északon.* - Én kérlek szépen itt lakom, kemény két hónapja *számolok utána, és adom meg a választ.* - Attól tartok, már csak Cassidy vagyok, semmi főnök, vagy exfőnök *vonok vállat, és annyira nem is keserít el, mint kellene. Legalább tényleg több időm van a saját életemre, és nem kell folyton marhákat hajkurászni, meg barmokkal dolgozni.* - Mesélj, mi hír a távoli Angliában? *faggatózom, és ismét rágyújtok.*
*Tovább vigyorog, valahogy nem tud nem vigyorogni ezen. Azt hitte, miután főnöke távozott, soha nem fogja többet látni. És nicsak, pont itt a világ végén.* - Jöttem nyaralni... akarom mondani telelni *Közben azért leül, és meg is kapja a kávéját. Szintén előveszi a cigit, és rágyújt. Valamiben meg kell halni, ugye.* - Tényleg, te miért is mentél el? Vagy kirúgtak? *Mert nem igazán hallott erről semmit. Meg egyébként is, Anor halála után már nem volt érdemes bemenni a minisztériumba.* - Ó, hát semmi különös. A Leadert kinyírták, aztán te elhúztál. Nem sokkal később én is. Cassy egy külföldi munkát kapott, így elég sokat lesz távol. De hát ez van. Addig én meg utazgatok. *Vonja meg a vállát. De legalább eljut olyan helyre, ahová eddig nem sikerült.* - És hogy hogy ezt az átkozott helyet választottad lakhelyedül?
*A vigyorgó arc láttán, valahogy nekem is furcsa jókedvem lesz, holott eddig nem volt. Hiába, az egyetlen értelmes ember, akivel tökéletesen együtt tudtam dolgozni, és most meg a lehető leglehetetlenebb helyek találkozunk.* - Nyaralni északra? Látom, még mindig enyhe fogalomzavarba szenvedsz *vigyorodom el majd ismét kortyolok. Ne zavar hogy vegyül az íze a cigivel, azt már annyira megszoktam, hogy alig érzem. Lehet, valami erősebbet kellene keresnem.* - Jah valahogy úgy. A két ember miatti veszteség után, a drága miniszterünk úgy döntött, hogy alkalmatlan vagyok a posztra, és felajánlotta hogy felmondok magamtól és tetemes pénzösszegek kapok, vagy egyszerűen kirúg, és örüljek hogy nem rögtön azkabanba zárat *mesélem a legutóbbi történéseket, amiről nem valószínű hogy bárki is tudna. A híreket, érdeklődve hallgatom.* - Ahha, most komolyan összejöttél egy halálfaló nővel? Hallottam ugyan pletykákat, de azt hittem csak kitaláció *lepődök meg, azt hittem, hogy a viszony, csak valami rosszindulatú pletyka, így sosem adtam neki hitelt.* - Hát, szerinted itt keresne engem bárki is? Lakhelynek van olyan jó mint Wilard volt, csak az időt kell még megszoknom. Esélyes hogy egy darabig itt maradok, viszonylag szép, és tetszik is. *vonok vállat, mert a z idő ellenére, azért csak megfogott valami ebben a helyben. Furcsa, de maradásra késztet.* - ÉS te meddig maradsz?*kérdezem*
*Valahogy nem tud nem vigyorogni. Örül, hogy összefutott Cass-sel, mert szerinte is ő volt az egyetlen ember a parancsnokságon, akivel tudott normálisan két szót váltani.* - Miért, szerinted északon nem lehet nyaralni? Attól, hogy nincs meleg... *Húzza a száját, és úgy tesz, mintha tényleg neki lenne igaza. Pedig az emberek tényleg nem északra járnak nyaralni.* - Erről nem nagyon mesélt senki. Azt hittük kirúgtak valami miatt. *Vigyorodik el. Igazándiból nem tudni, hogy komolyan gondolja-e vagy csak viccel.* - Ja. Eljegyeztem. Bár az esküvőt nem tudom mikor tartjuk. Most, hogy visszament újságírónak, eléggé elfoglalt. *Sóhajt egyet. Kb 3 napja váltak el egymástól, mégis nagyon hiányzik.* - És mivel foglalkozol? Vagy élsz a végkielégítésedből? *Vigyorodik el. Olyan ő is kapott, csak hogy húzza el a belét a minisztériumból. Most aztán a miniszter átveheti a vezetést kb mindenhol.*
*Kicsit elmerengek, aztán elvigyorodom, a északon való nyaralásról. Hiába, Robert egy elég egyedire sikerült műve a teremtőnek.* - Lehet, csak tudod, nyaralni általában melegebb éghajlatra szoktak menni az emberek, nem pedig északra. *válaszolok, közönyösen, mintha nem is érdekelne, de azért magamban jót derülök.* - Még szép hogy nem mesélt, ezzel kb annyi lenne annak a seggfejnek is ott a miniszteri székbe. Ez a legjobbindulatúan nézve is, megvesztegetés volt. Igazából nem érdekel, már annyira, szar, mert akárhány évig ott dolgoztam, és nem mondom hogy nem hiányzik, de így sokkal több időm marad az életemre. *mesélem, majd bólintok mikor azt mondja hogy a hír nem igaz. Azaz, csak szeretném hogy ezt mondja, de...* - Tessék? Neked elment az eszed? Úristen te beteg vagy vagy mi van? zöldeket beszélsz... Te meg az eljegyzés, ugyan már, ki lenne képes veled élni... *kelek ki magamból a döbbenet hatására, ezzel most alaposan megleptek. Eljegyzés, esküvő, mi van?! aztán veszek két mély levegőt, és lenyugszok.* - Vagyis, remélem nagyon boldogok lesztek... *próbálom másodjára, kicsit udvariasabban kifejezni magam.* - Egyenlőre élek, még nem tudom mit akarok kezdeni, de szerintem patikát nyitok, a szakvégzettségem megvan hozzá *árul el egy titkot, hogy az aurori munka mellett, teljes titokban lediplomázott gyógynövénytanból is.* - És te? Csak utazgatsz vagy van is valami célja, annak hogy járkálsz ide-oda?
*Ő pedig még mindig meg van győződve róla, hogy északon igen is lehet nyaralni. Inkább csak fejet csóvál, nem akarja folytatni a kellemes vitát.* - Hát jó, de azért nekem, mint a helyettesednek, igazán szólhattak volna. Bár mindegy is, nem sokkal én is leléptem. Valami idiótát neveztek volna ki a helyedre, ahhoz meg nem sok kedvem volt. Úgyhogy viszlát parancsnokság. *Mosolyodik el. Jobb is, így legalább nem fáj a feje. Bár ő volt az egyik legjobb, csak talál majd valami mást.* - Nem, miért ment volna el? Minden ember megházasodik egyszer. nekem most jött el az ideje. *Vonja meg a vállát, ezt most halál komolyan mondja. Igaz, még neki is nehéz elhinni, hogy menyasszonya van.* - Ha meg nem tetszik, akkor ez van. Cassy igenis képes lenne velem élni. *Húzza el a száját, sértődöttséget tettet, mint egy rossz kisgyerek.* - Patikát? Te gyógynövénytant végeztél? *Pislog kerek szemekkel. Na ezt sem gondolta volna.* - Csak utazgatok. Hátha találok valami érdekeset. Ki kellene találnom, mit kezdek az életemmel ezek után. Mert aurornak már nem nagyon vennének vissza. *Sóhajt egyet. Pedig a hosszú kiképzési évek... hajaj.*
*Nem vitatkozom, erről az ostoba kérdésről, de az ember akkor is délre megy nyaralni, nem pedig a hidegbe. Ide max síelni jönnek az emberek. Tanulmányoztam én is a sportot, de csak nem értem a mibenlétét, és hogy mért jó az hogy két lécen fejre esnek a lejtő végén.* - Hát ha lett volna rá időm, meg nem a menyasszonyoddal lettél volna elfoglalva akkor szóltam is volna *kezdem a piszkálódást, mert nem bírom ki. Az, hogy neki ilyen nője an, hát mit ne mondjak, igencsak piszkál a tudat, hogy piszkáljam Robertet.* - Hát jól van jól van, ne egyél meg, csak sikerült évek óta olyat mondanod, amivel megleptél. Ha még auror lennék, most kapnál egy dícséretet a neved mellé *folytatom a kellemes , és számunkra megszokott szurkálódást, persze nem bírom ki hogy ne vigyorogjak.* - Cassy, szóval Cassy... Hát, te tudod, de ne húzd az orrod, még a végén ráncos leszel, és nem fogsz kelleni a jegyesednek *bököm meg a lábát a lábammal éppen csak hogy érezze. * - Nem nézted ki belőlem mi? De amúgy igen, az aurori éveim alatt letettem a diplomámat abból is, amolyan, sose lehet tudni alapon. Régen szerettem ezt is, csak történtek dolgok, és amiatt nem mentem patikusnak *felelem, mert akkoriban voltak a környékünkön minden naposak a balhék, és megígértem anyámnak, hogy rács mögé küldöm az összeset.* - Hát, menj el Mesternek a közeli várba. Keresnek alkalmas embereket, párbajozásokra is, az meg neked megy, a szakmából kifolyólag. *javaslom, mert én is mennék, ha nem lenne itt a közelben egy patika, amit kinéztem magamnak.*
*A síelést ő is tanulmányozta, fogalmazzunk így, sőt ki is próbálta, de annyira nem sportember, hogy ilyeneket űzzön. Elég, ha néha eljár titokban súlyokat emelgetni.* - Hahaha, annyira azért nem voltam elfoglalva a menyasszonyommal. Mellesleg te a két hónapod alatt nem találtál itt valakit? Vagy esetleg még régebben valaki? *Pislog a volt főnökére. Nem hiszi el, hogy nem volt olyan nő, aki tetszett volna neki.* - Ezazzz! *Bokszol a levegőbe.* Végre sikerült meglepjelek. Tényleg kaptam volna? Frankó. *Vigyorodik el. Manapság kicsit emberibb lett, nem olyan munkamániás, mint volt.* - De, neki még öregen, és ráncosan is kelleni fogok. *Vigyorog továbbra is.* - Hm... érdekes egy ember vagy, mit ne mondjak. Esetleg valami más nincs? Nem vagy cukrász, vagy virágkötő? *Csipkelődik ő is. Ezek a helyzetek kihagyhatatlanok.* - Párbajmesternek? *Vonja fel a szemöldökét.* Hát nem is tudom... nem rossz dolog, végül is, varázsolni egész jól tudok. Majd meglátom. *De Cass elültette a bogarat a fejében. Talán megfogadja a tanácsot.*
*az elgondolkodásra kissé felvonom a szemöldököm. Vajon mit titkol előlem ennyire látványosan? * - Ha nem, akkor hogyhogy le voltál maradva a legfrissebb pletykákról? *kérdezek vissza azonnal vigyorogva csipkelődve, majd kissé elhúzom a szám.* - Nem, én azt hiszem örökre egyedül fogok élni *válaszolok, majd azért, kicsit megenyhül a tekintetem, amikor egy kellemes emlékre gondolok, Wilardban találkoztam párszor egy kedves tanárnővel. Talán, ha ott maradok... Butaság, ami megtörtént, azon nem lehet változtatni, és nekem nem való feleség.* - Heh, nyugszik a volt auror, és igen, ha ezzel kicsit hamarabb az auror parancsnokságon állsz elém, esküszöm beírtam volna a dícséretet az aktádba. *vigyorgok én is, mert azért nagy szó ha meg tudnak lepni.* - Biztos vagy benne? *cukkolom tovább, aztán hagyom a témát.* - Ezt eddig is tudtam. Nem azt hiszem nincs más, hacsak arról nem tudsz hogy titokban bűvészként lépek fel a Circus Maximusban *humorkodok én is, mert ezek valóban kihagyhatatlanok.* - Valami olyasminek, jah *biccentek, és előidézek egy képet a kastélyról, és annak tulajdonosáról.* - Szép kastély...
*Robert nem titkol semmit, csak sok ezer dolgot. De hát ez van. Mindenkinek vannak titkai.* - Ritkán jártam be a minisztériumba, ezt te is tudod. Mellesleg meg a szomszéd utcában laktam. igazán átjöhettél volna. *Szúr vissza, mert na. Nem hagyja magát.* - Persze, én meg nyuszikén születtem... ja. *Csóválja meg a fejét. Cassidyre is rátalál majd egy eléggé bevállalós nő.* - Akkor jó. *Úgyis gyűjtötte a plecsniket, meg a kitüntetéseket.* - Nem, nem tudtam róla. De majd elmegyek az egyik fellépésedre, és megcsodálom a Sir Mágust. *Vigyorog továbbra is, természetesen veszi a lapot.* - Hm... nem rossz kégli. És ki a góré? *Vakarja meg a vállát.*
*Megvonom a vállam gondolatban, érdekel, de annyira nem, hogy legilimenciára vetemedjem. Tulajdonképpen nem is emlékszem, hogy volt-e alkalom, amikor én Robert fejében kirándultam...* - Ritkán jártál be, mert Cassyztél. És azt hiszem számtanból megbuksz, három utcányira laktam tőled, annyit meg nem gyaloglok szabadidőmben. *vágok vissza, mert csak ne, nekem legyen már igazam.* - Igen? Miket nem mondassz...*rázom meg a fejem, és hagyom, nem akarok Sandráról beszélni, így igyekszem nem túl gyorsan és feltűnően témát váltani.* - Na azért ám *vigyorgok, mert akkor szakadna le a világ, ha én bűvésznek állnék. Még mit nem, nem leszek vásári komédiás.* - Alec Nyrani, egy elég nagymúltú család utolsó élő tagja, és a kastély arról híres, hogy mindenkit, akinek menedékre van szüksége befogad. Furcsa nem? *kérdezem, és magam is a képben gyönyörködöm, és mellé igazítom Alex arcképé is. Kicsit túl arisztokratikus nekem az arca, de hát, nem minden a kinézet..*
*Egyébként nem is tudna turkálni Robert fejében, mert simán megakadályozná. Igaz, ha eléggé elvonja a figyelmét, akkor talán ki tud olvasni pár gondolatot, de nem sokat.* - Ritkán jártam be, mert nyomoztam. *Helyesbít. Cassyvel csak néha találkozott.* - Jójó, akkor három. De hopponálhattál volna.... akkor nem kell gyalogolni. *Logikus gondolatok. Valahogy mindig vissza tud vágni valamivel.* - Alec? Mintha halottam volna már róla. Nem minden második ember visel ilyen fura nevet. Befogad? Érdekes... Bár szállásra nincs szükségem, de ezt az állást majd megérdeklődöm. Nincs kedvem mostanság visszamenni Wilardba. *Nem sok minden köti már oda. Az iskolába nem jár be, barátai meg nincsenek.*
*Nem mintha bármikor is okom lett volna rá. Megbízható embernek ismertem meg, és a véleményem nem változik, csak mert már nem dolgozunk egy helyen.* - Nyomoztál, Cassy után? *nevetek fel, mert most ezt fogja tőlem hallgatni egy ideig. Fenn vagyok akadva a témán, és imádom hogy piszkálhatom vele.* - Azért ám. Három utcát hopponálni? Arra meg minek energiát áldozni? *húzom el a szám, mert én három utca erejéig tuti nem hopponálok.* - Azt hallottam eredetileg Alecto volt a neve, csak a hangzása miatt lerövidítette. *teszem hozzá, és szurkolok Robertnek, hadd menjen a kastélyba, tanárkodni. Milyen furcsa a világ nem? Wilardban én készülten tanári pályára félig meddig, itt meg Robert.* - Én sem fogok visszamenni.
- Persze, feltétlen... *Legyint egyet. Nem sok kedve eme ismételten értelmetlen vitát folytatni.* - Hiszem halálfaló volt. *Vigyorodik el. Milyen jó, hogy már nincsenek halálfalók. Sőt, jegy sincs, meg Leader sem.* - Ó, te szegény. Mert nincs elég varázserőd, mi? Mindjárt rögtön megsajnállak, hogy a volt parancsnok nem tud három utcát hopponálni. *Csóválja meg a fejét. Természetesen tudja, hogy ez is csak szurkálódás.* - Hm... érdekes. Kíváncsi vagyok a fickóra. Mindenesetre résen leszek. Nem egy bizalomgerjesztő feje van. *Nézi meg még egyszer a képet.* - Én se. Szerintem el is költözünk majd. Bár nem tudom. Lehet, hogy megszeretem ezt a helyet. *Vigyorodik el. Még a végén megint majdnem szomszédok lesznek.*
*Én sem foglalkozok többet a témával, inkább csak nevetek egyet a dolgon. Aztán kicsit elkomorodom, mert Leader nincs, de.. vannak mások akikben nem vagyok biztos.* - Az volt, milyen szerencse hogy már nem az ugye? *mosolygok, majd kicsit elkomolyodok, és már más hangnemben folytatom.* - Te figyelj, az oké hogy a Ledernek kampec, de mi van azzal a Foresster gyerekkel? Erősen kinézem belőle, hogy drága mestere nyomdokaiba lépjen *vetem fel a gondolatot, csak olyan filozofálásképpen.* - Tudni tudna, ha nem lenne hozzá lusta *vigyorgok, mert a magánéletben ezzel lehet a legjobban jellemezni, hogy végtelenül lusta vagyok mindenhez.* - A stílusa jó, tetszeni fog neked, rám hasonlít *nevetek fel kicsit gúnyosan, kicsit viszont őszintén. * - Te most tényleg engem akarsz kísérteni vagy csak én érzem úgy? *húzom fel az egyik szemöldököm.*
- Igen, tényleg az. *Mosolyodik el. Ha még midig az lenne, akkor eléggé nehézkesen házasodnának össze.* - A Forrester gyerek valószínűleg a Watson gyerek után ered. Mert tuti ő nyírta ki a Leadert. *Nem volt nehéz kikövetkeztetni ezek után.* - Szerintem nem akar világuralomra törni. *Rázza meg a fejét.* - A lustaság meg más szocprobléma. *Vona meg a vállát vigyorogva.* - Ó, akkor az ég mentsen meg tőle. Még egy csipkelődős főnök... ezazz. Azt hiszem valahogy vonzom ezeket. *Vigyorogva fejet csóvál. Majd valamelyik nem szemügyre veszi az áldozatot.* - Fején találtad a szöget. Ha már így összefutottunk, akkor itt maradok boldogítani téged. *Közben a kávé is elfogyott, sőt a cigi is. Na mindegy.*
*Csak mosolygok, ha neki erre van szüksége, hát legyen. A kérdésre kapott válaszon, elrágódom egy kicsit.* - Valóban így lenne? És mi lesz ha a szöszi kinyírja a másikat? *kérdezem, mert esélyesebb hogy a kígyó természetű Forrester nyerje meg a párbajt. Ha egyszer meg tudta ölni, akkor másodszorra is megfogja.* - Azt hallottam, hogy itt bukkant fel nemrégiben... *jegyzem meg, nem tudom Robert mennyire tájékozott, én eléggé az vagyok.* - Jah, hát az, nah mindegy. Én legalább elismerem nyíltan hogy lusta vagyok.* nevetek, és kiürítem a kancsóm. Belekortyolok a már csak langyos teába. Tessék, kell nekem ennyit pofázni, kihűl a teám.* - Hát ez van, szívás, én ma minden jól megy a magam főnöke leszek. *vigyorgok, de azért hozzáteszem* - Azért néha less ki majd Alec szárnyai alól Senbrunba is, vannak ám neked való helyek *utalok a sötét, piszkos kis kocsmákra, ahol a legtöbbször, munka kapcsán találkoztunk. Csak a nosztalgia kedvéért.* - Mit vétettem hogy nem bírok megszabadulni tőled? *nyögök fel, drámaia, fájdalmat színlelve. Aztán megiszom a teám maradékát, és felállok. Leakasztom a kabátomat, felveszem, és fizetek, miközben búcsút intek Robertnek.* - Ha már itt maradsz, akkor lesz még alkalmad kínozni engem, jelenléteddel, ezért ha megbocsátasz, sürgős randim van az ágyammal. *azzal vállon veregetem, és kilépek a fagyos éjszakába. Lustaság ide vagy oda, hopponálok három utcát hazáig.*
- Akkor egy idiótával kevesebb lesz a világon. *Vonja meg a vállát. Nem igazán csípte, és még most sem csípi a Watson kölyköt.* - Heh, szerinted miért éppen ide jöttem, te agyas. *Vigyorodik el. Még mindig jó a szimata a dolgokhoz. Meg egyébként is, tudni akarja, mit lép Ted.* - Hajrá! Kilesek, úgysem tudom bezárni magam egy kastélyba. *Főleg, hogy a hobbija az éjszakai kóborlás állatalakban című játék űzése.* - Valami hatalmasat vétkezhettél. Sajnos el kell viselned a jelenlétemet. *Vigyorodik el, aztán lassan ő is szedelőzködni kezd.* - Pedig azt hittem már valami nővel. *Inkább befejezni a végén még megátkozzák. Int Cassidynek, majd fizet, és távozik az átmeneti szállására. Kéne találnia valami állnadót.*
*Enyhe lihegéssel esik be az ajtón, bőrig ázva, fázósan, de elégedetten. Zöld nadrágja, most inkább feketének tűnik az esőtől. Barna bakancsa védte csak meg a lábát attól hogy csónakázni kezdjen. Pulcsija, meg alatta a felsője is tiszta víz, ahogyan a kapucni alatt szőke haja sem maradt ki a szórásból. Mérges morranással veti le magáról a vizes pulóvert és akasztja a szék háttámlájára. Majd rendel magának egy adat vörös forralt bort, mert a hidegben rendesen átfagyott, de töményet nem akar inni, most nem teheti meg azt a luxust hogy lerészegedik. Ahogy megkapja, azonnal fizet is, és belekortyol a jól esően meleg italba. Felsóhajt, és leteszi az asztalra a bögrét, és kis fekete táskájából, ami örökké nála van, előszed egy tekercset, mely voltaképpen egy térkép. Keres egy ereklyét, mely segítene neki megnövelni a hatalmát. *
*Ő teljesen szárazon lép be a teázóba. Nem véletlenül varázsló, ismeri az esőlepergető varázsigét. Kabát azért van rajta, azt leveti. Kér magának egy kávét, majd üres asztalt keres. Ekkor pillantja meg... na kit? Hát a Forrester gyereket. Nem lepődik meg, mert tudja, hogy itt van. Éppen ezért jött ebbe az északi városba. Odalépdel a fiú asztalához.* - Szép jó estét, Ted. Zavarna ha csatlakoznék? *Kérdi, majd ha igenló választ kap, a teájával együtt helyet is foglal.* - Mi újság? Mi szél hozott errefelé? *Ismeri a srácot, tudja, hogy úgysem fog "köpni."*
*Elmélyülten tanulmányozza a rajzot, így nem pillant fel az érkezőre, elkönyveli magában, hogy biztos valami helyi pletykafészek jött csak be, de amikor felpillant, az asztalánál megálló személyre, egy jellemző, pimasz félmosolyt villant meg.* - Robert? Maga meg hogy a fenébe került ide? *érdeklődik, de azért int a férfinek hogy üljön le, őt nem zavarja. Félreteszi a rajzot, még jó is lehet hogy így összefutnak.* - Csak egy dolog, Azgard. Tudja, valahol tanulnom kell, és fejlesztenem magam, ördögi tervem kivitelezéséhez. *mondja meg nyíltan, hogy azért jött ide, hogy megerősödjön, és bosszút állhasson.* - És maga? Mit keres itt, ahol a pingvinek is nagykabátban járnak? *kérdezi, és felveszi italát, majd robert felé emeli, mintegy koccintásra.*
*Amikor a fiú rápillant, elvigyorodik.* - Rég találkoztunk, nemigaz? *Aztán leül, majd ő is kortyol egyet az italából.* - Hát, távoztam a minisztérium ölelő karjai közül, és mivel jó kis summát fizettek azért, hogy elhúzzam a csíkot, most van pénzem utazgatni. *Magyarázza a fiúnak. Tényleg igaz, mert nem tudja még pontosan mit kezdjen magával. Bár nem véletlenül jött pont ide.* - Megértelek. *Biccent egyet. Most már nem auror, semmi köze sincs ahhoz az idióta bandához.* - Én sem hagynám szó nélkül, ha egy... őrült megölné a mesteremet. *Bár neki nincs mestere, csak egy volt főnöke, de na.* - És meddig tervezel itt maradni? *Kérdezi, majd a fiú kérdésére hümmög párat.* - Fogalmam sincs. Talán amíg Cassy haza nem jön Párizsból. De lehet, hogy tovább is. *Vonja meg a vállát.*
Kezdőlap
by 
*