Ez a vízesés talán az erdő legnyugodtabb része. A víz egy szakadékból zúdul le, és az alján megállva méretes tavat hozva létre, ahonnan apró erek és folyamok mennek az udvaron lévő tavakba. De ebbe a tóban él egy lény, amit mindenki másnak lát, vagyis igazából senki nem látja. Ha nem bántják, ő sem támad, ha megzavarják a vizet, akkor előbb utóbb előbújik rejtekhelyéről, és agresszív viselkedésével riasztja el a kéretlen látogatókat. Aki bátor, az megmerítkezhet a tóban és reménykedhet hogy nem éri kellemetlen támadás.

*Szokásos délutáni körútját járta az erdőben, mikor egy igen furcsa dolgot pillantott meg. A vízeséshez érve feltűnt neki ezúttal nincs egyedül az erdőben. Bár állatok gyakran jártak erre szomjukat oltani, emberrel vagy ahhoz hasonlóval eddig még nem találkozott az erdő ezen részén.
Félrehajt néhány faágat, hogy kitudjon lépni a kis tisztásra. Szokásos "munkaruháját" viseli, szakadt farmert, fekete inget, amit már szintén jó néhány szakadás díszít.
Közelebb érve a tó partján üldögélő alakban felismeri az igazgatót.*
- Nahát, itt élő embert is látni? - *szólítja meg a férfit.*
- Bár ahol csontváz van, ott néha eleven lénynek is járnia kell - *utal a tegnapi körútja során talált elrothadt hullára, egy ezüstösen csillogó pókháló közepén.*

*Komolyan meglepődik, hogy sikerült kihúznia az igazgatóból egy tő mondatnál többet, vagyis két tő mondatot.*
- Mindennap kijövök, nem szeretném ha meglepetésként kitrappolna az erdőből valami - *magyarázza meg miért is kószál erre, közben magában megborzong az elképzelt kép láttán. *
~Ha az a pók, vagy bármi más elhagyná a fék jelentette védelmet, már komolyan aggódnunk kellene...~
- És te? -*tegezi le Alecet, kíváncsian mi lesz rá a fogadtatás. Természetesen tisztában van a férfi korával, de még sosem beszélgettek hosszabban. Sőt egy kezén megtudta számolni az alkalmakat amikor két mondatnál többet váltottak.*

- Tavi tündér? - *kérdi mosolyogva. Nem, az igazgatóból nem nézte volna ki, hogy tündéreket kerget szabadidejében. Elnevette magát a képtelen ötlet hallatán. * - Én még sosem láttam itt egyet sem.
*Azért közelebb lép a tóhoz, hátha megpillant valamit, bár a szokásos enyhén fodrozódó víztől eltekintve minden nyugodt, de hát ha az ember egy vízeséstől nem messze ücsörög...*

*Érdeklődve hallgatja Alecet, majd a kérdésnél megrázza a fejét. *
- Nincsen semmi érdekes, bár amikor a városban jártam néhányan panaszkodtak a kocsmában, hogy éjszakánként nem tudnak aludni a fény és a hangok miatt amik a barlangból jönnek. - *megvonta a vállát, legyintve a problémára. Erről nyilván Alec is tudott. És különben sem volt pontos fogalma arról ami is van a barlangokban. Persze tudta, hogy átjáró és bárhova ellehet onnan jutni, de még sosem gondolkodott a "bárhová" fogalmán. *

*Meglepődik az őszinte, akaratlan kérdés hallatán, de nem igen tud vele mit kezdeni.*
- Hogy miért foglalkozol velük? Talán ugyanazért amiért befogadsz mindenkit a kastélyba - *ismételten vállat vont.*
- Mindenesetre nem olyan rossz népek azok, csak a legtöbbjük valóban nem konyít egy szemernyit sem a mágiához. Bár akikkel én eddig beszéltem, mindnek volt valami sztorija varázslókról, démonokról meg harcos tündérekről - *elnevette magát ahogy felrémlett előtte a legutóbbi beszélgetése egy öregemberrel.*
- Bár az is lehet, hogy csak nem a kocsmában üldögélő részeg emberekkel kellene beszélgetni, és fele ennyi történetet sem hallanék - *jegyezte meg tűnődve, és lehajolt a vízhez, hogy megmossa az arcát.*

- Tényleg csak lehet. Na nem mintha panaszkodnék, de azért néha kicsit unalmas itt az élet - *jegyzi meg halkan, visszagondolva, hogy mióta elszökött otthonról igazából nem volt egy nyugodt napja sem, mindig történt valami. És akarva akaratlan megszokta a nyüzsgést, itt, meg a semmi háta mögött ritkán adódott olyan társasága akivel szívesen múlatta volna az idejét. *
- Te mégis mivel töltöd itt az idődet? Ennyi év alatt nem untad meg ezt a helyet? - *érdeklődik kissé szemtelenül, miközben letelepszik közvetlen a víz mellé, egyik kezét a tóba lógatva, hogy hűsítse magát. *

- Sétáljak egy másik világban? - *kérdezte, de olyan hangon amiből kitűnt elmebetegnek tartja Alecet egy pillanatig. Persze tudta, hogy elméletben lehetséges, sőt ott volt rá az alkalom...*
- Talán kihagynám, nem szeretném ha az átjáró "véletlen" rossz helyre vinne és nem tudnék vissszajönni. Azért annyira nem rémes a kastélyod - *nevetett fel, bár kétségtelen érdekes kirándulás lenne, meglátni milyen az , ha valaki elhagyja a Földet... *
- ÉS csak úgy, átsétálsz, körülnézel, beszélgetsz velük majd vissza? - *faggatta tovább a kirándulásairól.*

- Képzelem mennyire felemelő lehet, mikor bejutsz, kifelé viszont az utadat állják - *nevet fel és gyorsan kihúzza a kezét a tóból mert mozgást érzett a vízben. *
- Ha nem a tavi tündéred bújt meg a víz alatt, azt hiszem ideért a Lochnes-i szörnyed - *pattan fel gyorsan, hiszen volt már dolga a lénnyel, és igencsak megküzdött a szabadulásért. Talán azok voltak élete legfullasztóbb percei, mikor első sétája alkalmával a lény kicsapott a tóból és magával rántotta a mélybe... *

- Találkoztam, rögtön első nap, volt kedves és bemutatkozott - *szusszantotta ahogy beért a fák közé.
Még érezte a vízcseppeket a hátának csapódni, miután a szörny, Nessie, dühében, hogy nem kapta el őket, kicsapott a vízből. Nemigazán esett nehezére ez a gyors sprint, hiszen az ő munkája során a tudás és a varázserő mellé, nem árt, ha az ember néha gyorsan tud futni...*
- Azért ez kedves, hogy Nessie-nek nevezted el. Tudod én Lochness mellett nőttem fel, de ott sosem láttam - * vigyorodott el * - idáig kellett jönnöm, hogy találkozzak vele...

- Hát azt azért nem mondanám, hogy intettek... - *felelte még mindig mosolyogva* - abban a tóban igazán jókat lehet fürdeni, már persze ha valaki bírja a hideget.
*Egy ideig tűnődve nézte hol a tájat hol pedig az igazgatót. Valahogy furcsán beleillett a környezetbe. *
- Tudod, elég ritka, hogy ennyi veszélyes állat éljen ilyen közel egymáshoz - *utalt ezzel az erdőben fellelhető számtalan lényre.* - De valahogy egyiken sem érződik, hogy nem itt lenne a helye, ami furcsa... - * folytatta tűnődve, majd vállat von.*
- Mindegy is nem untatlak ezzel, nyilván remekül ismered a saját birtokodat.

- Ezt a helyet nem is lehet kiismerni. Itt vagyok már egy ideje, de még így is csak pár kilométeres sávban, a világos részeken, ismerem ki magam, ott tudom csak, hogy mire számítsak. Oda ahol állandó sötét van még csak párszor jártam - *meséli, kissé megfeledkezve magáról, hiszen neki ez a szenvedélye, mindig is imádta az állatokat, különösen azokat amik valamiféle mágikus tulajdonságot hordoztak. *
- Bár feltett szándékom ott is kiismerni a járást, de az nem lesz olyan egyszerű mint elsőnek gondoltam. Vannak itt olyan lények amiknek a létezéséről sem hallottam még, és nem igazán szeretik a társaságot... Szerintem azokon a kapukon nem csak emberi tudattal bíró lények jönnek át -*osztotta meg gyanúját, egyben igazolást is keresve kérdésére. Ha Alec sem tudja akkor senki. *

*Egy pillanatig lenyűgözve bámulta a képet, majd egy kisfiú lelkesedésével a hangjában szólalt meg.*
- Itt él ilyen? De mindegy is, bárhol van ezzel muszáj találkoznom egy ilyennel! -*kiált fel elragadtatva, nem törődve azzal ha a másik hülyének nézi. *
- Hol lehet ilyenekkel találkozni?