Teljes név: Célestin Adelaide Pons
Kor: 536 éves, de átlagember szemének csupán 22
Nem: Nő
Faj: Vámpír
Születési hely: Franciaország, Párizs
Lakhely: Azgard
Kinézet:
172
cm magas, 63 kilós vékonyka hölgyemény, de a maga nemében igen szép.
Sötétszürke tekintete, mosolytalan arca és hosszú, göndör haja van. A
divatot párizsi származásának köszönhetően kínosan ügyelve követi.
Különösen szereti a tűsarkú cipőket és az elegáns koktélruhákat, mert
azokat bárhová és bármikor felveheti.
Jellem:
Gyermekded
arca sok-sok év gyötrelmét és tudását rejti, s bár tekintete
ártatlannak tűnhet, rengetek agresszió szorult belé. Nem bízik senkiben
és ez talán mindenkinek jobb is így. A nőket ki nem állhatja, a
férfiakat, pedig lenézi, azonban ha érdeke függ tőle, minden undorát
leküzdi, amelyet az emberi mentalitás iránt táplál. Számító és
kegyetlen. Csupán az alkohollal lehet ideig-óráig megszelídíteni, de
akkor az illető kösse fel a gatyáját és a pénztárcáját. Ha piás, olyan
akár egy kölyökmacska.
Előtörténet:
1475.
május 19.-én született a bika jegyében Párizsban egy tehetős nemesi
család sarjaként. Apja a király tanácsosa volt. Két húgával cseperedett
fel viszálykodva. Célestin volt a három lány közül a legszebb, így a két
kisebb kiközösítette és piszkálta őket, melyért ő megtorlásul folyton
megverte őket. Esetenként előfordult, hogy belenyomta két húgát a sárba,
vagy a folyóba. Ezekért persze az anyjától megkapta a büntetését, aki
azt hajtogatta ilyenkor, hogy a kibírhatatlan jelleme végett sosem fogja
senki elvenni a lányt. Tévedett. Huszonkét éves korára kérője akadt egy
tehetős fiatalúr személyében, Pierro DeLalune gróféban. A gróf úr
azonban sötét titkokat rejtegetett, melyekről senkinek nem volt
tudomása, ugyanis vámpír volt. Fiatal feleségét is át akarta
változtatni, hogy vele töltse az örökkévalóságot, ő azonban amikor
megpillantotta férje szörnyű agyarait, rátámadt, majd bezárkózott a
pincébe. A gróf persze túlélte, hiszen csupán néhány evőeszközt vágott
hozzá Célestin, s a pinceajtó sem jelentett neki különösebben nagy
problémát. Kifeszítette azt és a sarokban rá is lelt a rémült nőre.
Órákig sutyorgott neki megnyugtató szavakat, s próbálta magához
visszaédesgetni. A fiatalasszony nehezen engedett, végül kinyújtotta
remegő kezét, hogy a másik felsegítse, s visszatért vele a konyhába.
Pierro tudta, hogy egy ilyet nem kockáztathat meg még egyszer, mert
akkor végleg elveszítheti feleségét. Ezért cselhez folyamodott, s
kivárta, míg együtt háltak. A nagy szenvedély forgatagában a nő észre
sem vette, hogy megharapták. Következő nap kialvatlanul, gyengén ébredt,
nem tudott felkelni az ágyból. A férfi meglepő gyöngédséggel vette
körül, ápolgatta, babusgatta, s időnként gyanús állagú és ízű
folyadékkal itatta, melyről azt állította, gyógyszer. Valójában vér volt
az, csupán nem volt mersze beismerni immáron halhatatlan asszonyának az
igazságot. Félni kezdett tőle, s ez a rettegés jogos is volt. Néhány
hét múltán kibújt a szög a zsákból. Célestin vámpírrá vált, s a férje
még elmondani sem volt hajlandó neki. Éktelen haragra gerjedt iránta, s
hamarosan meg is ölte őt. Pierro még csak nem is védekezett. Egyszerre
félt tőle és imádta. A lány elhagyta Franciaországot, s éveken át a
világot járta. Meggyűlölte mind az embereket, mind alantas érzéseiket,
melyek csupán bajba sodorják őket. Nem keresett társaságot. Sem
emberekét, sem vámpírokét. Az ezerötszázas években egy ideig Angliában
telepedett le, ahol házának egyben háziasszonya és házőrzője is volt.
Aki csak a telkére merészkedett, holtan végezte. Hamar beleunt az angol
népségbe és tovább állt. Az emberek azonban ebben az időben rettentően
babonásak voltak, s hamar belefáradt a sok harcba, amit az emberekkel
vívott, így már tiltakozni sem volt ereje, amikor egy fajtársa gondjaiba
vette. Feyenne-nek hívták a hölgyet. Évszázadokig éltek és vadásztak
együtt kölcsönös tiszteletben egymás iránt, míg egy nap a koros vámpírt
leölte egy mániákus vámpírvadász, Célestin pedig magára maradt a
világban. Fogalma sem volt, hová mehetne, vagy mit tehetne, mígnem
eljutott a fülébe Azgard históriája, s elindult felkutatni. Tizenkét év
gyötrelmes keresés után végre ráakadt egy szánalmas kis koboldra, aki
némi kínzás árán kibökte, hogy juthat el oda, s az ő útmutatása nyomán
került ide Célestin.