Sakura sokáig aludt. Már nappal volt mikor felkelt. Nehezen ébredt. Egy darabig ki sem akart kelni az ágyból, csak forgolódott, és lustálkodott. Rég nem aludt már ilyen jól. Az ágy kényelmes volt, és szinte húzta magába. Végül lassan rávette magát, hogy kikászálódjon. Álmos ábrázattal, ám kipihent szemekkel állt az ablakhoz. Sötét volt a szobában a függönyöknek köszönhetően. Most már biztosan tudta, hogy alvásközben sem tölthet véletlenül túl sok időt napfényben. Meg fogta a függönyt, és egy határozott mozdulattal félre rántotta. Verőfényes napsütés árasztottal el a szobát. A birtok egészen más képet festett így napfényben. Szinte még szebb volt mint éjszaka. Az erdő fölött elnézve, a távolban látott egy kis kikötői várost is.
~Bizonyára az a falu ahol Draven éjszaka vadászni volt.~Gondolta magában, majd az ablakbeli tükörképében megigazította a haját. Megkerülve az ágyat a hátizsákjához lépett. Ösz-visz két ruha volt benne, amiket be is rakott a szekrénybe. Úgy gondolta, be fészkeli magát a szobába, hiszen sejtése szerint hosszú-hosszú éveket fog itt eltölteni. Levette kis kabátkáját, és azt is berakta a szekrénybe, így fölül, csak a fehér topp volt rajta. Úgy érezte a kastélyban elég meleg van, ahhoz hogy levegye. A táskáját is elhelyezte az egyik nagyobb fiókban. Rá nézett a fal mellett álló nagy méretű ingaórára és megjegyezte magának, hogy innentől nyolc órát maradhat a napon. Mondjuk a nyolc óra elteltével kezdődő jellegzetes fejfájás mindenféleképpen figyelmezteti, hogy mikor kell sötétbe vonulnia, de azért nem árt, ha ő maga is számon tartja. Már nem volt fáradt. Az éjszaka jól ki aludta magát. Az ajtóban belül volt a zárban egy kulcs. Kilépett a folyosóra, és bezárta az ajtót, majd eltette a kulcsot. Elment, hogy felfedezze a kastélyt.