Tárgy: Kék rózsa lugas Hétf. Jan. 25, 2010 7:14 pm
Egy ősi fejlesztés nyomait találhatjuk itt. Télen-nyáron kék színű rózsák nyílnak, erről kapta a nevét. Egyébként egy kicsike belső udvar az egész, ahol több helyen is falikútból víz folyik.
*Elgondolkodva lép be a kedvenc kék rózsái közé, melyek még egy másik világból származnak, és egy régebbi kirándulásának alkalmával hozott belőlük pár szálat, és szerencsére, meg is maradtak. Nagyon kevesen tudják, hogy ezeket a virágokat nem csak azért tartja, mert jól néznek ki, hanem hasznosak a bájitalkészítésben is. Gondolatai most azonban nem a virágok körül forognak, hanem egy ifjú mágus körül. Felsóhajt, és letelepedik az egyik padra, és az egyik lelógó rózsafejjel kezd játszani. Valahogy úgy érzi, itt mindig nyugodtabban tud gondolkozni, megnyugtatóbb a környezet, mint az irodájában.*
*Már egy jó ideje járkál a kastélyban. Az igazgatót keresi, de az irodájában nem érzékelt semmiféle mágiát, így elindult megkeresni. A lugas felé vette az irányt, mert onnan bizony érzékelt varázserőt, nem is keveset. Nem volt benne biztos, hogy az igazgató mágiáját érzi, de hát próba szerencse. (Megj.: ugye van neki az a képessége, hogy megérzi a mágiát, tudja, hogy az ellenfele milyen varázslattal fog támadni, sőt egy bizonyos hatókörön belül meg tudja szüntetni a mágiát.) Szóval kilép a belső udvarra. A kék rózsákon nem lepődik meg. Már kezdi megszokni, hogy ebben a városban minden olyan fura. Egyébként farmernadrágot, bakancsot, és a bőrdzsekijét viseli. Lehet, hogy jobb lett volna, ha talárba, vagy valami mágusöltözetbe öltözik, mivel a kastélynak elég nagy híre van. De most már teljesen mindegy. Elindul abba az irányba, ahonnan a különös mágiát érzi. Ekkor lesz figyelmes egy férfire, aki a padra telepedett le.* - Szép jó napot! *Köszönti, majd meg is hajol előtte. Fontosak a formaságok.* - Robert Lawrence vagyok, és a kastély igazgatóját keresem. *Mondja meg jövetel célját, hátha a férfi tud neki segíteni.*
*Elmélyülten gondolkozik, és játszik a virággal, így csak azt érzékeli, mint mindig. Valaki mászkál a kastélyban, akiben nincs ártó szándék, ezt nem veszi különösebben furcsaságnak, hiszen a diákok, és más lények sokszor mászkálnak csak úgy a kastélyban. Aztán nem sokkal később észreveszi hogy nyílik az ajtó, és belép egy idegen férfi, aki még nem járt nála. * - Neked is, szép napot *viszonozza a köszöntést, majd a férfi felé fordulva szemügyre veszi. Szúrós szürke szemei kíváncsian csillannak meg.* - Hát akkor Robert, megtalálta. Alecto Nyrani vagyok, de inkább Alec *mutatkozik be és felkelve, kezet nyújt a másiknak. Ő a régi korok divatja szerint öltözött, régies lovaglónadrágot, és enyhe mellfodorral díszített inget visel, hosszú szárú csizmával. Pálcája a zsebében, bár mostanában egyre kevesebbet használja.* - Miért keres engem ha kérdezhetem? *érdeklődik, miközben visszatelepedik a padra, és a másiknak is int, hogy foglaljon helyet nyugodtan.*
*Furcsa neki, hogy egyből letegezik, de igazándiból nem zavara. Elfogadja a kézfogást, majd letelepedik a férfi mellé.* - Már egy ideje itt vagyok a városban. Nézelődtem, ismerkedtem a környékkel. Egy pár hónapja még auror voltam, de bizonyos okok miatt ott kellett hagynom az állásomat. *Egy kis szünetet tart, majd folytatja.* - És hallottam, hogy... esetleg akadna hely egy párbajmesternek a kastélyban. Szóval ezért jöttem. *Burkoltan céloz arra, hogy állást szeretne kapni.* - Bár ha van valami más, azt is szívesen elvállalom. *Mert ugye mindenképpen itt akar maradni. Eltökélte, hogy segít Tednek. Most már nem auror, nem kell mindent a törvények szerint megoldania. Nem kell indokot keresnie, ha valakit el akar kapni, meg akar szorongatni.*
*Hallgatja a férfi szavait, közben pedig továbbra is a rózsáit figyeli. Nem mintha udvariatlan akart volna lenni csupán ennyi év után már tudta, hogy meddig mehet el az embereknél. Az életrajzot kissé érdektelenül hallgatja, elvégre ez őt nem érinti sehol, és kíváncsi sem lett volna rá. Neki csupán egy indok kell, amiért a férfi maradni akar, és azt meg is kapta. Állás kell neki.* - Értem *összegzi szűkszavúan. Ezután feláll, otthagyja Robertet a padon, míg ő szakít egy szálat kedvenc virágai közül. A következő pillanatban az exauror már fejjel lefelé lógva találja magát, miközben úgy tűnik, mintha semmi nem történt volna. Alec, ugyanolyan mozdulatlanul nyugodtan áll, pálcáját elő sem vette. * - Értem, szóval állást keresel. Mint tudod, a párbajmesterek általában állandó készültségben vannak, és jól képzettek. Ez nálad is megvan? * kérdezte, miközben lassan csak a fejét fordította Robert felé. Kíváncsi volt, mennyire jó a férfi, és hogyan reagál erre a váratlan helyzetre.*
*Látja, hogy Alecot nem igazán érdekli az előtörténete, de mindegy. Ő úgy érzi, hogy el kell mondania. Végül is csak egy-két mondat, senki nem fog belehalni. Azt még mielőtt Alec varázsolna, ő elkezd mosolyogni, de nem védekezik.* - Ügyes, nagyon ügyes. *Mondja fejjel lefelé lógva, de még mindig mosolyogva. Aztán csettint egyet, és macskaügyességgel leérkezik a talpára.* - Maga nagyon jó varázsló, de azért ne higgye azt, hogy én sem tudok semmit. *Áll karba tett jézzel a férfi előtt, várja, hogy most mit fog tenni.*
*Egy félmosollyal kommentálja csupán, hogy a férfi kiszabadította magát. Igazából nem is várt mást, hisz ez egy alapvető készség, főleg ha auror volt. * - Ügyes. *kommentálja, majd annyiban hagyja a dolgot.* - Nem hittem, hogy tehetségtelen vagy, a mágiádat érzem, tudom mire lehetnél képes, kérdés, te tudod-e magadról ugyanezt. *Nyugodtan szemléli a varázslót. Nem tetszik neki, hogy ennyire felvágták a nyelvét. Mintha semmi tisztelet nem lenne benne. És ezt meg is jegyzi.* - Főnök voltál igaz? *kérdezi.* - És gondolom igencsak sok fejtörést okozhattál a miniszternek. Nem sok tisztelet van benned. *jegyzi meg kissé hűvösen. Nem vár el feltétlen udvariasságot, de szereti, ha az emberek tudják hol a helyük. Ő épp elég időt megélt már, hogy ne tűrje el a tiszteletlenséget. *
- Nem, nem voltam főnök. Soha nem is akartam főnök lenni. De igaz, tényleg sok fejtörést okoztam a miniszternek. Bár a Stride egy idióta... *Vonja meg a vállát. Tisztelet ide, vagy oda, ha az ember hülye, akkor nem lehet mit tenni.* - Van bennem tisztelet, csak nem szeretem, ha feleslegesen állítanak próbák elé. *Nem mond többet, nem szeret magyarázkodni. Ha elküldik, hát így járt. Majd talál máshol munkát.*
*Biccent, hogy érti, de ettől még a véleménye nem változott meg. * - Harry Stride? *kérdez vissza, ismerősen cseng neki a név, mintha már hallott volna róla.* - Én pedig szeretem tudni, hogy egy leendő párbaj mester hogyan veszi a váratlan kihívásokat *vág vissza, de hangjában nincs harag vagy sértődöttség, ha a férfi ennyire ingerlékeny, akkor nincs itt a helye.* - Nos, nem tudom a kastélyt mennyire sikerült megismerned, de itt a földszinten van a párbajterem, ahol kellene némi elérhetőséget adnod majd, hogy aki keres, megtaláljon. *mondja, és szavaiból kitűnik, hogy az állás gazdára talált, ellenben még a férfi némi nevelésre szorul. * - Gyere, nézzük meg a termet *invitálja át a párbaj terembe a férfit, és elindul kifelé, hogy pár ajtóval messzebb nyisson be egy terembe.*
Kezdőlap
by 
