Cassidy Heyes karakterlap
Kor: 30
Vér: Tisztavérű
Beosztás: Aurorparancsnok (volt)
Lakhely: Chicago
Tartózkodási hely: Azgard/Senbrun
Előtörténet:
- Mit mondhatnék erről?
- Pár szót az életedről.
- Jah rendben van. Tehát, az életem nem egy nagy durranás. 1980 ban születtem Chicagoban, máguscsaládban. A szüleim is teljesen hétköznapi emberek voltak. Apám minisztériumi dolgozó, anyám tanárnő az egyik közeli iskolában. Ugye ez a gyönyörű város, nem éppen a békés természetéről híres. Az utcában ahol laktunk, mindennaposak voltak a kisebb nagyobb összecsapások, és a mágusok is meg a muglik is tehetetlenek voltak. Sosem sikerült egyetlen nyomorult gazembert sem elkapniuk. Gyerekkoromban én is mint minden más gyerek szerettem az utcán lófrálni, és csínyeket elkövetni. Aztán meg iskolába kellett mennem, mert elértem a kort, és hát nem mondhatnám hogy túlzottan megszerettem. Pedig azt mondták agyam lett volna hozzá, csak a hozzáállásommal volt baj. Nem szerettem tanulni, és nem szerettem ha arra kényszerítettek hogy azt csináljam ami nekem gyűlöletes. De megtanultam amit kellett. Írni olvasni számolni, bár testnevelésből sosem voltam jó. Nem szerettem mozogni, és a vékony alkatom miatt csúfoltak is eleget. De sose bántam, legalább figyeltek rám. Még ha rossz értelemben is, de figyeltek.
- Tehát nem voltál valami jó gyerek. Mi lett később?
- Később, természetesen komolyabb lettem. Elkezdett kialakulni bennem a mágia. Vagyis úgy értem elkezdtem használni és beirattak egy mágusképzőbe. Ott már jobb eredményekkel szerepeltem, és voltak kedvenc tárgyaim is, mint például a sötét varázslatok kivédése vagy a legendás lények gondozása. Mindkettőből jó eredménnyel vizsgáztam, és érdekeltek is ezek a dolgok. Jobban mint egy szimpla suliban. Érdekesebb volt a társaság, és itt már nem piszkáltak, elfogadtak olyannak amilyen vagyok. Megismertem sok embert, például a tanárokat is. Normálisak voltak, ami számomra meglepő volt. Aztán még így iskolai években kialakult, hogy ha végzek akkor auror leszek, hogy a nálunk zajló utcai harcokat le tudjam rendezni. Ez azonban folyton ingadozott, ugyanis az állatokkal is szerettem foglalkozni. De végül mégiscsak az auror szakma mellett döntöttem, és minden erőmet arra fordítottam hogy felvegyenek. Jók lettek az eredményeim iskola végén. Felvettek az aurorképző programba, hát az maga volt a pokol. Mármint, a kiképzés, és feladatok amiket gyakorlat gyanánt kellet csinálnunk. Huszan voltunk eredetileg de csak 10 került tovább, akkor már újoncnak. Mindent megtettem h bekerüljek, és hát éppen hogy csak nem estem ki. Örültem is a fejemnek.
- Mi lett, miután bekerültél?
- Még több kiképzés, és hozzá a nem túl érdekes és izgalmas, papírmunka. Jelentéseket írni mindenről, miután elmondtam őket szóba a feletteseimnek még le is kellett írni mindent. Egy egyszerű lopás, amit össze lehet foglalni két mondatban hivatalosan három oldalba jött ki. Rémálom, de komolyan. Azért persze az utolsó pillanatban mégiscsak megcsináltam mindent, hiszen ezt várták. Elkezdtem kiderítgetni mi történt a mi környékünkön, és a fele bandát sikerült is behoznom. Azt a felét el is ítélték, a másik felével sajnos nem tudtam mit kezdeni azok muglik voltak. Mire idáig jutottam 25 éves voltam, kezdő auror, túl minden próbaidőn, és akadályon. Kezdődhetett az életem, hivatásosként. Nem ment másképp, mint eddig. Annyi változás történt, hogy az alakom szívósabb lett, izmosabb egy kicsit. Rászoktam a dohányzásra, ami sajnos mai napig rossz szokásom. A szakma idegeskedést és feszültséget adott nekem, de nem bántam. Hittem hogy munkámmal jobbá tudom tenni a világot. Aztán rájöttem hogy ez messze nem így van. Egy kezdő, mezei auror nem tehet semmit. Ez a nagy büdös igazság. Elkezdtem hát feljebb tornászni magam a létrán. Első lettem az aurorok közt, aztán helyettessé neveztek ki míg végül 28 évesen megkaptam az auror parancsnoki tisztséget. Ez alatt értem, hogy minden auror nekem tartozik jelentéssel, és én meg már csak a miniszternek jelentek. Átfogóan az összes beosztottam nevében.
- És ezután?
- És ezután jöttek a gondok. Nyakunkba szakadt egy ügy, ami elég kényes és elég kusza volt, ahhoz, hogy nekem, és velem együtt minden emberemnek hosszan tartó fejfájást okozzon. Megjelent, egy úgy nevezett Leader, aki a sötétség vezére volt, magyarán a halálfalóké, de hát ők mindig szeretnek túlozni. Na már most, az ügy nem oldódott meg minden gubanc nélkül, nem is tudom mit vártunk, őszintén szólva. Elvesztettem pár értékes, és erős emberemet, így a miniszter úgy vélte, alkalmatlan vagyok hogy tovább vigyem a tisztséget, így hát, politikai nyomásra, lemondtam, és elindultam a nagyvilágba, utazgatni kezdtem, és végre élni. Ennyi év után nekem is jár ennyi úgy érzem. Aztán meg elkeveredtem messzi északra is, és teljesen véletlenszerűen belebotlottam egy kastélyba. Nyomozni kezdtem utána, és megtudtam mindent, a helyi legendáktól kezdve, részeg öregemberek történetén át mindent. Úgy döntöttem, talán még valami történhet itt, így itt maradtam a közeli kis városkában, Senbrunban, és megismerkedtem a vár urával is. Nem mondhatnám, hogy barátok vagyunk, de valamiféle olyan kapcsolatban állunk, hogy segítünk egymásnak, ha szükséges.
- Még valami?
- Nem, itt van vége szerény históriámnak, életem új szakasza Senbrunba köt.
- Értem, köszönöm.
Kinézet
- Ha egy vak emberrel találkoznál, hogyan írnád le magad? Hogy nézel ki?
- Mint Brad Pitt. Nah jó nem. Nem vagyok egy szépség, sovány vagyok, csontos de izmos. Tele hegekkel meg vágásokkal ugye a szakmai ártalom. A hajam nem túl hosszú, éppen csak össze tudom fogni hátul, és ilyen szőkésbarna, néha vöröses. A szemeim nagyon szürkék, mint a viharos égbolt. Ezt egyébként egy nagyon kedves kolléganőm mondta még régebben. Előnyben részesítem a farmert és inget vagy pólót, mint a talárt. Nem szeretem, olyan mintha hálóinget hordanék. Szeretem a laza dolgokat, szóval a szakadt farmer, tépett ujjú ing, vagy simán ujjatlan ing bármikor jöhet. Egyetlen fura, hogy kicsit magasra sikeredtem 190 centi ütöm. Ez vicces, mert gyerekkoromban a legkisebb voltam mindig, most meg ám kell felnézni. Nah nem olyan értelemben, csak magasságilag. Amúgy különösebben nincs más amit tudni kellene. Az arcom kerek, és általában szakállam van, de ez csak amikor elfelejtek borotválkozni, később meg sajnálom levágni.
- Értem, végül is elég szimpatikus lennél, ha nő lennék.
- Miért, te ki is vagy egyeltalán?
- A usered te észlény.
- Jah bocsi főnök.
Jellem
- Hogyan jellemeznéd magad?
- Ne, már most mért én írjam a karilapomat? Ez a te dolgod lenne….
- Tudom, de én lusta vagyok, szóval halljam.
- Keh… Hát jó. Egy szóval jellemezném magam. Lusta vagyok. Ennek ellenére azonban ha valamit megígérek, azt előbb utóbb – bár inkább utóbb- meg is csinálom. Emellett munkámat precízen végzem, nem véletlen lettem az auror banda vezetője. Nyugodt természet vagyok úgy gondolom, főleg h még cigizni is hagynak. Nehezen jövök dühbe, és a konfliktusokat is inkább szóban rendezem le. Jah, hát kicsit nagy a szám, de úgy érzem ez belefér. Aki meg nem bírja a csípős megjegyzéseket, az ne jöjjön aurornak. Ennyi. Szóval, a megbízhatóságom állítólag kétes. Szerintem nem, de mindegy. Mit mondjak még, nem vagyok agresszív, viszont az lehet hogy kicsit antiszociáls hajlamaim vannak. Igen, most hogy mondom, kezdek rájönni. Nem gondolom magam rossz főnöknek, mert az embereimet végkimerülésig hajszolom az igaz, de ugyanúgy saját magamat sem kímélem. A korán kelés nem erős oldalam, ezért a reggeli órákban kissé morgós vagyok míg nem kapok kávét, de utána már tudok a munkámra figyelni.
- Értem. Egy szóval, jó munkát a továbbiakban is.
- Köszönöm, igyekezni fogok.
Pálca
11 hüvelykes,bükk, kígyóméreg maggal
Kezdőlap
by 
