Azgard, menedék a világok között

Átkozottak menedéke, avagy ide fuss ha nincs hova...
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Latest topics
» Jamie diaries
by Alec Nyrani Csüt. Nov. 30, 2017 9:48 pm

» Elena kódja és más szépségek
by Alec Nyrani Csüt. Nov. 30, 2017 7:56 pm

» Theo notesze
by Alec Nyrani Hétf. Nov. 27, 2017 12:30 am

» Drake szd
by Alec Nyrani Hétf. Nov. 20, 2017 1:43 am

» Arzen poison
by Alec Nyrani Pént. Nov. 17, 2017 5:42 pm

» Sharmila szd
by Alec Nyrani Hétf. Nov. 13, 2017 10:38 pm

» Keith szd
by Alec Nyrani Szomb. Nov. 11, 2017 7:45 pm

» Artemys szd
by Alec Nyrani Csüt. Nov. 02, 2017 3:34 pm

» Keegan szd
by Alec Nyrani Szer. Nov. 01, 2017 5:04 am

A hónap reagolói
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (20 fő) Kedd Okt. 29, 2013 11:12 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Shotaro

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Ember
Hozzászólások száma :
481
Join date :
2010. Jan. 20.
Age :
132
Tartózkodási hely :
Azgard
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Shotaro    Vas. Feb. 19, 2017 11:46 pm




Nadia & Shotaro
Semmi panaszra nincs okom, előkelő helyet foglalok el a nagyúr oldalán, és kétségtelenül a hűségesek brancsát erősítem. Bár előfordul az is, hogy egy-egy áruló csatlakozik hozzánk, de nem sokat törődök vele, hiszen a Nagyúr nem kezdő amatőr, hamar ki tudja szűrni, és ki is teszi a szűrét hacsak nincs vele valamiféle terve. Elmerengek egy pillanatra azon, hogy immár nyolc éve, ha nem kicsit több ideje viselem a jobb alkaromon a sötét jegyet. Sosem éreztem kényelmetlennek, vagy cikinek, és Ruru előtt sem rejtegettem sosem. Tudja jól, mit vállal azzal hogy a barátomnak nevezi magát még most is, de ennyi önzést megengedhetek. Ha már más nem tart vissza, csak ő... ennyi jár nekem. A kérdésére kissé megrezzen a pillantásom, és hátrasimítom a hajam a képemből.
- Nem sokan kérdezik ezt tőlem. Bátor cselekedet - mosolyodom el lassan, és leengedem a kezem. Igen, van oka annak, hogy miért ott kötöttem ki ahol vagyok most.
- A minisztérium tehet róla, hogy most nem aurorként állok előtted. Kiskoromban a családomat megtámadta egy veszett elkorcsosult vérfarkas horda. Alaposan megszámoltam őket, és a helyszínre érkező aurorok mégsem tettek semmit, nem indítottak nyomozást, nem csináltak semmit. Mintha csak meg sem történt volna. Csalódott és kiábrándult voltam, igazságot akartam a szüleim haláláért. Tudni, kik voltak azok a korcsok. Meg akartam ölni őket. Most, tíz évvel később mind halott. Azért csatlakoztam a Nagyúrhoz, mert ő adott gyógyírt a szívemnek, és nem bánta ha olykor kis időkre eltűntem mellőle. Híreket szerzett nekem, én pedig cserébe megbízható embere lettem, és kialakult bennem felé egyfajta tisztelet, hiszen hatalmas mágus, és nem adja fel a céljait. Mindvégig mellette fogok állni - szólalok meg egy kevés hallgatás után, mert nem tagadom miért lettem halálfaló. Nem hagytak nekem más utat, nem volt más lehetőségem, és nem akart a minisztérium még úgy sem tenni, mint aki tesz valamit, és ezért tiszta szívból gyűlölöm őket. Legalább annyira, mint ahogy a vérfarkasokat. Mára mind a tíz korcs halott, és testük elrohadva hever valahol, ahol hagytam. Nem fognak senkinek sem hiányozni.
- Valószínűleg lesz szerencséd - válaszolok, hiszen ez a fenevad is elég erős, ha kifejlődik, nem lesz egyszerű leküzdeni senkinek sem. Egy felnőtt varázslónak is izzasztó munka lenne megharcolni egy ilyen fenevaddal, de ki tudja. Ha a nagyúr nem tart rá igényt mégsem, én bejelentem rá az enyémet. Sosem lehet tudni, mire jön jól.
- Akkor is inkább az aurorok. Azok csak két lábon és két szemmel akarnak megölni, és azoknál sokkal gyorsabb vagyok - mosolyodom el kissé talán gyilkos mosollyal, de hát ez lennék én. Nem tagadom meg önmagam, és nem akarok másnak látszani sem. A képmutatás valahogy nem az én stílusom, meghagyom Malfoynak akinek a modorától és nyájas szavaitól még a hideg is futkos a hátamon, noha valószínűleg jóval erősebb vagyok nála. A kor is a tudás nekem kedvez, de ő... diplomata. Szükségünk van ilyenekre, elismerem, de akkor is. Meglep kissé, ahogy a falhoz taszít és egész testében hozzám simul, mintha én nem vettem volna észre azt a sötét árnyat. Nem látok benne ismerős mozdulatot, szóval valószínűleg auror lehet.
- Ugyan már, ne legyél kishitű. Semmit nem jelent a megjelenése, ő egyedül, van mi pedig ketten. Bízz a képességeidben, akkor nem hagynak cserben - tanácsolom csendesen, éppen csak a füle mellett ejtve a szavakat, hogy más még véletlenül se hallhassa meg. Érzem az izgatottságát, a szíve hevesebben ver és idegesen tekergeti a pálcát az ujjai között. Az enyém is kézközelben van már, az alkaromra csatolható tokban hordom, és könnyedén előcsúszik. Biccentek a kérdésére, és megfeszül a testem. Visszaszámolok.
- Három! - jelentem ki, és mint valami sötét árnyék moccanok, de hagyom Nadiát kibontakozni, én a háttér támogatás vagyok. Körbepillantva senki mást nem látok, szóval feltételezhetően egyedül van itt. Merész vállalkozás, mondjuk a mi részünkről is. Eltakarom az arcom egy kendővel, és remélem a lánynak is van ennyi esze. Nem lenne jó ha felismernék idő előtt. Csak akkor avatkozom bele ha szükségét érzi, és nem bír el vele.


____________________
"A szépség nem árulás, aminek te képzeled, inkább ismeretlen föld, hol ezer végzetes baklövést követhetünk el. Sötétlő és közömbös erdő, hol nincs jelzőtáblája a jónak és a rossznak."
Vissza az elejére Go down
http://azgard.forumotion.com
 

Shotaro

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Azgard, menedék a világok között  :: Alternatívák - OOC :: Reag kódok-