Név: Asahino Sakura
Faj: Fél vámpír/Fényben járó
Neme: Nő
Kor: 232 év (17 évesnek néz ki)
Születési hely: Japán, egy másik síkon
Tartózkodási hely: Pillanatnyilag a barlang, ahol az átjáró van.
Kinézet: 166cm 51kg. Vékony testalkatú, formás idomokkal. Szeme, lila színű. Haja hosszú egyenes és szőke, enyhe vöröses árnyalattal, ezért narancssárgának hat.
Ruházat: Fekete, vastag talpú acélbetétes bakancs, szegecsekkel, és bőr szíjakkal díszítve. Fekete fehér csíkos pamut comb zokni. Piros kockás mini szoknya.(Félre értések elkerülése végett szólok, ha áll, akkor nem látszik ki a feneke.) Ha fázik, akkor ugyan ilyen színű, és mintájú trapéz nadrágot vesz fel. Fekete szegecses bőr öv, nagy ezüst, halálfejes övcsattal. Fehér pánt nélküli topp. Barna bőr nyakörv és két, keresztes ezüst nyaklánc. Fekete, hosszú ujjú fehér szőrmebundás fél dzseki. Túl méretezett kapucni macifülekkel. Az egyik fülbe, ezüst karika van varrva. Bal kezén, három ujján, ezüst gyűrűk vannak.
Jellem: Viszonylag gyerekes viselkedésű, ám érett gondolkodású. Könnyen megsértődik, de nagyon könnyű kiengesztelni. Könnyen barátkozik, és ragaszkodó típus.

Házi állat: Mutáns Denevér: Hagyományos kinézetű kistestű bőregér. Húsevő, ami azt jelenti, hogy kisebb rovarokkal táplálkozik, de intelligenciáját tekintve, szereti a főtt kaját. Értelmes lény, ami azt jelenti, hogy tud beszélni, és teljes mértékben felfogja a dolgokat. Általában Sakura vállán ücsörög, de gyakran elrepül tőle. Segíti, amiben csak tudja, de elég lepcses szájú. Gyakran vitatkoznak a lánnyal, és ha ő jön ki rosszul, akkor napokra eltűnik. Mágikus hatalma nincs, szimplán, csak egy fejlett agyal rendelkező denevér, ami nagyon hosszú ideig él.
Neve: Kumiko
Neme: Nőstény
Kora: 50 év

Előtörténet:
Először kicsit a fajomról mesélek.
Nos egy másik világban az emberek, és a vámpírok a 2100-as években, békét kötöttek. Innentől, a két faj amennyire csak tudott, békében élt egymás mellett, de ez így egy tündérmese lenne. Az ellentétek sokáig megmaradtak, és mindenhol dúltak a bandaháborúk, amik szép lassan romlásba döntötték a világunkat. Japánban elindult egy olyan mozgalom, hogy egyesítsük e két fajt, hátha így békét tudunk teremteni. Japán vezető tudós társaságai összedugták a fejüket, amiből megszületett a fényben járó vámpír hibrid. Mind a két oldalon volt, aki örült ennek és volt, aki nem. Ideiglenesen békét hozott a világunkra. A fajomnak továbbra is szüksége van az emberi vérre. Sajnos ezt a hibát nem sikerült kijavítani teljesen, de egy darabig kibírjuk emberi táplálékkal is, ha nincs más. Minimum kéthetente vért kell fogyasztanunk. Sokkal erősebbek vagyunk fizikailag, mint az emberek, de valamennyivel a vámpírok alatt maradunk. Nagyjából nyolc-kilenc óráig maradhatunk közvetlen napfényben. A kilenc óra leteltével, elkezdenek a hőgutához hasonló tünetek jelentkezni. Megfájdul a fejünk, erősen izzadunk, és végül elájulunk. Ha további két-három órán belül nem jutunk napfénymentes helyre, akkor beáll a halál. A testünk nem semmisül meg, szimplán meghalunk, de nem lehet újra éleszteni, mint az emberek esetében. Ha a maximális időt tartózkodunk napfényen, (ami egyénenként változik) utána minimum hat órát kell napfénymentes helyen tartózkodnunk. Nincs túl sok alvás igényünk, de azért több mint a tiszta vérű vámpíroknak. A mi világunkban feltalálták az öregedés ellenszerét, így annak ellenére, hogy a mi fajunk öregszik, igaz lassabban, mint az emberek, nagyjából ötszáz évig élünk, de az ellenszernek hála akár örök életűek is lehetünk. Jól látunk a sötétben akár a macskák, és a szagokra is elég érzékenyek vagyunk. A fokhagyma szagát nem szívleljük, de elviseljük. Az ezüst nem árt nekünk, de a fajomban gyakori az ezüst allergia. Szerencsémre én nem vagyok rá allergiás. Mágikus hatalmunk, valahol a két faj között van. Betegségeknek, a vámpírokkal ellentétben, ki vagyunk szolgáltatva, habár az immunrendszerünk, sokkal erősebb az emberekénél. Ebből következik, hogy a mérgek is hatással vannak ránk, de nem annyira, mint az emberekre. Valamint, sokkal gyorsabban gyógyulunk, mint az emberek, és nehezebben is halunk meg, de minket meglehet ölni olyan módokon is, mint az embereket. Mellesleg a fajom harapása, egyáltalán nem fertőző, mint a tiszta vérű vámpíroknak, így mi csak nemi úton tudjuk bővíteni a létszámunkat. Akkor is csak úgy, ha az anya a félvámpír.

Nos akkor ennyit a fajomról. Én Tokióban születtem, gazdag családban, így megengedhettük magunknak, az öregedés ellenszerét. Én tizenhét éves koromban kértem, hogy oltsanak be. Ez egy, egyszeri oltás, amivel egy retrovírus átírják, a DNS öregedésre vonatkozó részét. Nagyon jó életem volt egy darabig, aztán kitört a Nagy polgárháború. Már több mint száz éve éltem, mikor elérte Japánt is a háború szele. A gazdagok megengedhették maguknak, hogy kimaradnak belőle, de én nem voltam az-az éppenséggel szelíd kislány. Részt vettem én is a harcokban, és sok sérülést is szereztem. Lassan véget ért a háború, és az emberek faja került ki győztesen a miénk segítségével. Nekünk szükségünk volt a vérükre, habár a klónozás ezt megoldotta. Minden esetre, csaknem kiirtottuk a vámpírfajt, és amikor már csak kevés túlélő maradt, az emberek hátba támadtak minket. Nekem a vámpírokkal semmi problémám nem volt, ezért a fajirtást elleneztem. Részt vettem sok tüntetésen, és ez az embereknek is szemet szúrt. A mi családunk volt az egyik első, akiket Tokióban megtámadtak. Emiatt mai napig mardos a bűntudat. Én vagyok a felelős, azért, hogy a családomat lemészárolták. Mivel én részt vettem több harcban is, volt tapasztalatom a fegyverforgatásban, és sikerült túl élnem. Nagyjából két évig bujkáltam, de ez alatt, sok mindenkit bajba sodorta. Végül elegem lett abból, hogy mindenki miattam kerül bajba, és már éppen feladni készültem magam, mikor meghallottam az egyik kocsmában egy pletykát. Egy átjáróról szólt, ami egy másik világba visz. Állítólag ott van egy menedékhely, ahol a magamfajta üldözöttek biztonságban vannak. Kutatni kezdtem, ami több évembe került, végül ráleltem, egy mágiát tudó emberre, aki megfelelő fizetségért, hajlandó volt engem átjuttatni a kapun. Sajnos nem volt elég pénzem, arra hogy rajtam kívül valaki mást is magammal hozzak. De szerencsére, kis denevér barátomat, Kumiko-t sikerült átcsempésznem.