A torony tetejében található iroda masszív sötétbarna ajtaján, ezüst táblácska hirdeti hogy az iroda tulajdonosa Alec Nyrani. Az irodába lépve bal oldalt helyezkedik el az íróasztal, melyen mindig pedáns rend és tisztaság uralkodik. Az asztal mögött egy kényelmes fekete bőrfotel áll, míg a másik oldalon a látogatók egy kényelmes sötétvörös kanapén tudnak helyet foglalni. Bal oldalt a fal mellett egy embermagasságú könyvespolc áll, melyen többnyire a tantárggyal kapcsolatos könyvek vannak, de találhatók ott más témájú könyvek is, Alec kedvencei. Az íróasztaltól nem messze egy polc lóg a falon, ezen helyezkednek el a hivatalos dokumentumok. A jobb sarokban egy masszív szekrény áll, mely egy váltóruhát és még ki tudja mit hivatott tartalmazni. A szekrény és a kanapé között egy nagy, bolyhos szőnyeg terül el, teleszőve mindenféle kivehetetlen mintával. A falak szürkék és üresek, semmiféle kép vagy falvédő nem díszíti őket. A szoba nem tartalmaz egyetlen személyes tárgyat, egyetlen utalást sem arra hogy Alecnek lennének rokonai, vagy egyáltalán emberi érzései. Mintha a férfi semmihez nem ragaszkodna. Az ablakok fényt nem eresztenek át, hála a nehéz és sötét színű függönyöknek. A szobát általában a férfire is jellemző szantál és még valami más illat lengi be, persze az sem ritka hogy nehéz szürke dohányfüst gomolyog az egész helyiségben. Lévén Alec láncdohányos ez nem ritka jelenség. A hangulat sokak számára nyomasztónak tűnik elsőre, később azonban biztonságossá és otthonossá válik. Ennek ellenére a diákok de még a tanárok sem szívesen látogatják.
Alec Nyrani
Ember
Hozzászólások száma :
771
Join date :
2010. Jan. 20.
Age :
139
Tartózkodási hely :
Azgard
Tárgy: Re: Dolgozószoba Kedd Aug. 31, 2010 1:27 am
*Ma reggel óta más sem csinál, minthogy papírmunkát csinál, és olvas. Átnézte, a legutóbb beadott kérelmeket, hogy ki és miért szeretne itt menedéket találni, és ezekre írt is vissza, természetesen senkit nem utasított el, mint ahogyan eddig sem. Szüleitől örökölte azt is, hogy szeresse az idegeneket, és ne legyen velük szemben elfogult. Eddig, mindig megfogadta a jó tanácsot. Mikor ezt befejezte, elkezdte olvasni az egyik ősétől örökölt könyvet, ami a különböző világokról és annak csodálatos teremtményeiről szól. Sokan közülük még saját világukban is idegenek, és menekülni kénytelenek. Sóhajtva lapozott egyet a történetben, és egy másik világot kezdett tanulmányozni, ahova legközelebb készül menni. Mint mindig, most is alaposan fel kell készülnie az útra, ha nem akar kellemetlen meglepetéseket magának. Belemélyedt hát az olvasásba és este vette csak észre, hogy mennyire elszállt az idő, és lefekvés ideje van. Sóhajtva tette le a könyvet, vissza a helyére, a polcra. Aztán kilépve a dolgozószobából, elindult, hogy lefeküdjön.