Azgard, menedék a világok között

Átkozottak menedéke, avagy ide fuss ha nincs hova...
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Latest topics
» Jamie diaries
by Alec Nyrani Csüt. Nov. 30, 2017 9:48 pm

» Elena kódja és más szépségek
by Alec Nyrani Csüt. Nov. 30, 2017 7:56 pm

» Theo notesze
by Alec Nyrani Hétf. Nov. 27, 2017 12:30 am

» Drake szd
by Alec Nyrani Hétf. Nov. 20, 2017 1:43 am

» Arzen poison
by Alec Nyrani Pént. Nov. 17, 2017 5:42 pm

» Sharmila szd
by Alec Nyrani Hétf. Nov. 13, 2017 10:38 pm

» Keith szd
by Alec Nyrani Szomb. Nov. 11, 2017 7:45 pm

» Artemys szd
by Alec Nyrani Csüt. Nov. 02, 2017 3:34 pm

» Keegan szd
by Alec Nyrani Szer. Nov. 01, 2017 5:04 am

A hónap reagolói
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (20 fő) Kedd Okt. 29, 2013 11:12 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Ian szd ar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Ember
Hozzászólások száma :
481
Join date :
2010. Jan. 20.
Age :
132
Tartózkodási hely :
Azgard
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Ian szd ar    Kedd Szept. 19, 2017 2:10 pm

Lucifer & Ian


Biztos vagyok benne hogy rengeteg kérdés merült fel benne, amíg nem voltam mellette, és most lehetősége van mindet fel is tenni ha éppen akarja. Bár ahogy elnézem túlságosan is zavarban van ahhoz még, hogy ésszerű legyen, és imádom hogy ezt az érzést én váltottam ki belőle, és miattam ilyen. Meg is mosolyogtat a tény.
- Nem, nem. Megnyugtatlak hogy nem a szeszélyem áldozata lettél, hanem a döntésem áldozata. Azért hagytalak el, ami mondtam is neked, hogy átgondoljam mit tettem, és hogyan lehetne helyrehoznom. Az emberi életed már nem adhatom vissza és nem is adnám akkor sem ha megtehetném. Most már hozzám tartozol - mosolyodok el főleg ahogy végigsimít rajtam. Érezheti enyhén domborodó izmaim, mert a testem arányos, és a nők manapság szeretni szokták hogy nem izomkolosszus vagyok, de mégis azért kidolgozott ahogyan ők fogalmaznak. Harcokban és kemény munkában szereztem ezeket.
- Nehéz, mert önuralom kell hozzá, és az újszülött vámpíroknak még az éhségük dominál többnyire. Kevés olyannal találkozni mint te, én még nem is láttam ilyen embert. Erős vért igen, tekintve hogy ezerkétszáz éves vagyok, mondhatom hogy igazat mondott, nem sokszor higítottam a vérem így eléggé erős. Oh, nem hinném hogy ismerős lehetek neki, nem találkoztunk még egymással - mosolyodom el, hiszen Lestatról mindenki hallott már, elég nagy káoszt csinált pár éve amikor rockzenésznek csapott fel. A nagy öregek teljesen kikeltek magukból hiszen az ifjú titán minden titkot és minden nevet kifecsegetett amit nem lett volna szabad. Az emberek nem szerezhetnek tudomást rólunk és mindig tartottuk is a távolságot, én sem bonyolódtam sok emberrel kapcsolatban, csak akikkel muszáj volt.
- Nem, az Ian a mostani nevem, nagyjából kétszáz éve használom, de megszerettem. Akkoriban, amikor én születtem még nagyon más hangzású neveket adtak a gyerekeknek, és nekem is. Szeretnéd tudni mi volt az? - vigyorodom el kihívóan, hiszen elárulhatnám de nem akarom olyan könnyen adni az információt.
- Ezt mertem is remélni hogy inkább mellettem maradsz mint mellette, de legalább tudom hogy a szőkékre buksz - piszkálódom vele szeretetteljesen, ahogy magamhoz húzom a kanapén ülve, ahová behúztam. Ez az éjszaka csak a miénk lesz, nem hagyom hogy bárki is megzavarjon minket.
- Nem is panaszkodtam, távol álljon tőlem a tény - nevetek fel ahogy behúzza a nyakát. Tetszik hogy magasabb vagyok nála, és istenien jól mutatunk együtt. Az előrelátása érett gondolkodásra vall, ami nem hátrány a vámpír létben sem.
- Nem rossz ötlet, én is szoktam ilyesmit csinálni, mostanában szoktam rá hogy tartsak magamnál vagy legalábbis a közelemben egy pár tasakot, pont ezért - mosolyodok el ahogy én is egyet értek vele abban hogy jó ha van kéznél egy kis tartalék ha már a mai kor ezt lehetővé teszi. Régen nem lehetett a vért tartalékolni.
- Lenyűgöző ez a korszak, annyit de annyit fejlődött minden és bevallom én sem tudom követni teljes mértékben, de... reménykedem benne hogy majd te segítesz nekem egy kicsit. Akár még Lilith-el együtt is, ha már ő a nappali segítőd. A bizalom nem könnyű dolog de szerencsés vagy, hogy van akinek odaadhatod, és nem fog elárulni téged - válaszolok, hiszen nekem régóta nincs senkim akiben bizodalmam lehetne, de nem kesergek ezen. Ez sajnos egy megváltoztathatatlan tény, és nem tudok vele mit tenni, mint elfogadni és túllépni, és talán változtatni.
- Akkor majd megismerkedek vele, biztos vagyok benne hogy megbízhatok a döntésedben, és nem talán nem lesz nagy titok előtte hogy én is olyan vagyok mint te, csak kicsit szőkébb és öregebb verzióban. Kevés ember fogadja ezt el, a legtöbben maximum bolondnak néznek minket hogy vámpírnak hisszük magunkat, pedig annyi mindent nem értenek. Nem csak vámpírok élnek, hanem más erőkkel élők is, és olyan vakok tudnak lenni - sóhajtok fel, és hallgatom mit mesél. Tetoválás. Ismeretlen fogalom számomra, hiszen nekünk nem voltak még, és a testem is teljesen pőre ilyen téren. Nem marad meg a festék a bőrünk alatt, maximum pár évig. Vagy ha kivágjuk a bőrfelületet akkor azonnal eltűnik, a gyógyulás után.
- Majd megmutatod nekem élőben is? Hogy hogyan tetoválsz? - kérdezem, hiszen szerettem nézni ahogy rajzolt, mielőtt megszólítottam. Talán akkor is ennyire elmélyülten dolgozik, ha éppen egy emberre vési a mintáit, nem papírra.
- Kezdd előlről az a legegyszerűbb - bíztatom ahogy megsimítom az arcát. Könnyű érintés, éppen csak a gyengéd noszogatás jele.
- Ez egy nehéz kérdés. Mondhatnék mindenfélét, de őszintén szólva nem igazán tudom. Nem a józan ész vezérelte az agyam amikor ezt tettem, csak azt tudtam hogy akartam hogy az enyém legyél, akartam hogy melletted megismerhessem a világot, és tetszett ahogy vitatkoztál velem. Nem egy mai ember vagy, van véleményed, ki mersz állni magadért, nem csak egy csinos baba, mint oly sokan, és ez tetszett nekem - válaszolok ahogy kicsit eligazítom a hajam az arcomból. Számítottam erre a kérdésre, de a válaszra nem tudtam felkészülni egyáltalán.
- Nem azért tettem, hogy aztán később itt hagyjalak, és szörnyen sajnálom hogy mégis megtettem. Meg akarlak ismerni, és rajtad keresztül ezt a századot, ezt a rohanó világot ami éjjelről éjjelre fejlődik. Azt akartam hogy mutasd meg nekem, menjünk el együtt helyekre, rendezvényekre, koncertekre... Mutasd meg nekem, mi minden szépség rejlik ma az életben - folytatom, hogy aztán szürkés szemeim ráemeljem. Még mindig gyönyörűnek látom, mint azon az éjszakán, amikor megharaptam.


♪ Chain of love

____________________
"A szépség nem árulás, aminek te képzeled, inkább ismeretlen föld, hol ezer végzetes baklövést követhetünk el. Sötétlő és közömbös erdő, hol nincs jelzőtáblája a jónak és a rossznak."
Vissza az elejére Go down
http://azgard.forumotion.com
 

Ian szd ar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Azgard, menedék a világok között  :: Alternatívák - OOC :: Reag kódok-