Azgard, menedék a világok között

Átkozottak menedéke, avagy ide fuss ha nincs hova...
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Latest topics
» Lash hidden2
by Alec Nyrani Pént. Feb. 16, 2018 7:08 pm

» Gareth szd
by Alec Nyrani Kedd Jan. 23, 2018 7:35 pm

» Arman szd
by Alec Nyrani Vas. Jan. 07, 2018 3:21 am

» Keisuke szd
by Alec Nyrani Vas. Jan. 07, 2018 12:00 am

» April szd
by Alec Nyrani Hétf. Jan. 01, 2018 7:38 pm

» Skype kari naplók
by Alec Nyrani Hétf. Dec. 25, 2017 7:13 pm

» Koukaju mar
by Alec Nyrani Szomb. Dec. 16, 2017 10:29 pm

» Ethan sil
by Alec Nyrani Szer. Dec. 13, 2017 12:49 am

» Jamie diaries
by Alec Nyrani Csüt. Nov. 30, 2017 9:48 pm

A hónap reagolói
Alec Nyrani
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (20 fő) Kedd Okt. 29, 2013 11:12 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Ramirez szd

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Ember
Hozzászólások száma :
485
Join date :
2010. Jan. 20.
Age :
132
Tartózkodási hely :
Azgard
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Ramirez szd    Pént. Szept. 08, 2017 9:02 pm


To: Marcus
Hosszúak a napok, még úgyis hogy a beállítódásom már rég eltolódott és rászoktam az éjjeli ébrenlétre nappali alvásra, mintha állandóan éjszakás lennék. Nem túl jó, de már megszoktam és igyekszem ehhez mérten alakítani a napjaim, már amennyi lehetőségem van erre, és amennyire Marcus hagyja.
Megeszem a vacsorát amit hozott, és elismerés illeti a szakácsot, mert egyszerűen remek. Mondjuk erre aztán első naptól kezdve nem lehet panaszom, mert a kiszolgálás elsőosztályú de mégis... Mit ér ha nem önszántamból vagyok itt? Mit ér, ha nem élvezhetem, hanem csak egyszerűen kapom, és nincs választási lehetőségem? Ha nem engedek neki, képes lenne megölni a családom! A fiam! Az egyetlen vérem.
A fénykép láttán elmosolyodok, és a vonásaim is ellágyulnak Martin láttán. Gyönyörű ifjú lesz belőle, és a sajgás egyszerűen felmarkolja a szívem, hogy én nem láthatom. Nem lehetek mellette, ahogy iskolába megy, és nem várhatom haza.
- Jóképű ifjú lesz belőle, már látom - mosolyodom el, ahogy a többi kép közé illesztem ezt. Kaptam hozzá egy kis albumot, ahová ezeket a képeket gyűjthetem, és nézegethetem. Ami gyakran előfordul, mert mi mást tehetnék ha éppen nem harcolok? Olvasok, rejtvényt fejtek vagy éppen edzésbe menekülök. Marcus beszerezte azt az edzéstervet amit a börtönökben is használnak, és csak a saját testem kell hozzá.
A kijelentésére kissé hátrahőkölök, amikor kijelenti mi lenne, és egészen megbotránkozom.
- Marcus! Ezt nem teheted, senkivel! - mordulok rá, mert ha ez lenne az ára a társaságomnak, akkor nem kell! Ne haljon meg senki, csak azért mert egy kevés időt töltött velem, és beszélgettünk. Nem engedhetem ezt meg, és amikor még jobban kikelnék magamból, felnevet.
- Ez egyáltalán nem vicces! Megölnél valakit, csak mert idehoztad és beszélgetett velem! Hogy hihetnék neked ezután, hogy nem fogod őket tényleg bántani? Hogyáááh - akadok el a mondandómban, ahogy felborít és pillanatokon belül már hanyatt heverek alatta, ahogy megborított és fölém telepedik. Felpillantok szürkés szemeibe, semmi emberi, semmi jóság nincs benne, és most én kerültem a kereszttüzébe.
- Soha nem mennék bele, pontosan tudhattad, mégis nem bírtad ki hogy felhozd, igaz? - feszülök meg alatta, hiába vagyok én izmosabb, erősebb aligha, mert satuként szorít és tart minden alkalommal, amikor küzdenék ellene. Elveszi az erőmet, elfojtja.
- Én legalább elmondhatom hogy van emberségem, de neked nincs! Te már nem tudod, mit számít egy emberélet - vágok vissza ahogy megfeszülök, de a szemfogaiból ítélve, már tudom mire készül, és nem adom meg magam. Emberfeletti ereje satuba fog, és ahogy oldalra fordul a fejem, nem kell sok hogy megérezzem a harapását, ami nem az első eset, de képtelen vagyok megszokni hogy az emberi külleme mögött, mekkora szörnyeteg. Felszisszenek a fájdalomra, de igyekszem nem nagyon vergődni alatta, nem akarom tovább rontani a helyzetem. A harapása amúgy is olyan, mintha beadott valami nyugtatót, és a haragom is lassan elcsitul. Nem tudom ő csinálja-e ezt, vagy csak én kábulok be a mérgétől de egészen ellazul a testem, és megborzongok.
- Mar...cus... - nyögök fel.

made by © miri

____________________
"A szépség nem árulás, aminek te képzeled, inkább ismeretlen föld, hol ezer végzetes baklövést követhetünk el. Sötétlő és közömbös erdő, hol nincs jelzőtáblája a jónak és a rossznak."
Vissza az elejére Go down
http://azgard.forumotion.com
 

Ramirez szd

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Azgard, menedék a világok között  :: Alternatívák - OOC :: Reag kódok :: Árnyvadász-