Azgard, menedék a világok között

Átkozottak menedéke, avagy ide fuss ha nincs hova...
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Latest topics
» Elena kódja és más szépségek
by Alec Nyrani Szer. Nov. 22, 2017 4:26 pm

» Drake szd
by Alec Nyrani Hétf. Nov. 20, 2017 1:43 am

» Arzen poison
by Alec Nyrani Pént. Nov. 17, 2017 5:42 pm

» Sharmila szd
by Alec Nyrani Hétf. Nov. 13, 2017 10:38 pm

» Keith szd
by Alec Nyrani Szomb. Nov. 11, 2017 7:45 pm

» Artemys szd
by Alec Nyrani Csüt. Nov. 02, 2017 3:34 pm

» Keegan szd
by Alec Nyrani Szer. Nov. 01, 2017 5:04 am

» Kieran szd
by Alec Nyrani Szomb. Okt. 28, 2017 10:18 pm

» Jericho westend
by Alec Nyrani Hétf. Okt. 23, 2017 12:27 am

A hónap reagolói
Alec Nyrani
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (20 fő) Kedd Okt. 29, 2013 11:12 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Ramirez szd

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Ember
Hozzászólások száma :
447
Join date :
2010. Jan. 20.
Age :
132
Tartózkodási hely :
Azgard
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Ramirez szd    Pént. Szept. 08, 2017 9:02 pm


To: Marcus
Nem tudom miért kínoz ennyire, de minden este amikor megjelenik, arra emlékeztet mennyivel másabb mint én, mennyire nem emberi. Nincs benne semmi jó érzés, abban hogy fogva tart itt valami fura örömét leli, mert akkor is itt időzik amikor nem kell verekedni menni, vagy nem jön edző aki egész délután hajt, hogy felkészítsen a mérkőzésekre. Gyűlölöm ezt a helyzetet és a soha el nem tűnő láncot, mintha csinálhatnék valamit nélküle is? Ezeken a falakon egy rambó se menne át, én pedig messze nem vagyok az, és ott van a megállapodás is... Akármennyire utálom is Marcust, tartja a szavát és támogatja a családom, a fiam iskoláztatását is. Nem én akarok az lenni, aki megszegi az adott szavát.
- Szerintem elég türelmes vagyok, más nem is igazán lehetek... - sóhajtok fel, de végül is letelepszem a vacsorám mellé, mert tény ami tény éhes vagyok, és a vacsorám több mint jól néz ki. Elkezdem felszeletelni, és meg is kóstolom, aztán elégedetten morranok fel. Nem tudom honnan szedi ezeket, de a szakács istenien főz. Igazán nem lehet rá panaszom, nem is erre van.
- Egyenlőre be. Mi mást kérjek? Szabadon úgysem engedsz, és ezek legalább lekötnek. Van még pár rejtvényújságom is valahol amit nem töltöttem ki, és a tévében is azt tudok nézni amit akarok. Ott a legfelső könyvben van egy cetli amire újakat írtam. A katedrális trilógiát - szólalok meg ahogy a könyveimet szemrevételezi, bár meglep hogy nem tudja miket hozott, hiszen ő hozta. Bár lehet nem szereti ezeket a témákat amik engem érdekelnek. Legalább sok évi lemaradást be tudok itt pótolni ilyen téren, bár ez sokszor nem vigasztal. Végül is a legalapabb dologtól foszt meg. A szabadságomtól.
- Ilyen is ritkán van mostanában - mármint hogy jó kedve van. Lassacskán befejezem a vacsorámat és mikor már nem tudok többet enni, akkor sem ha akarnék, elveszem tőle az összehajtott papírlapot. Fényképpapír érintése van és kihajtogatva egészen ellágyul az arcom. Martin, szépséges gyermekem. Alaposan megnézem a fényképet, az iskola előtt áll ahová jár és szélesen mosolyog. Én is elmosolyodom, és kivételesen mindenféle gúnyolódás nélkül nézek rá Marcusra.
- Köszönöm - hiszen a fiamról készült képek éltetnek, és időnként hoz újakat, és a jelesebb eseményeken készült fotókból is mindig hoz, mint évnyitó, vagy ünnepség, vagy ilyenek. Ez most egy sima kép, de mégis látom hogy változott egy keveset, így jobban is feltűnik, mintha mindig látnám. Nagyon hasonlít rám. A kép köti le a figyelmem és csak fél szemmel pillantok rá ahogy végre leoldja a láncokat, amik akadályoznak napközben mindenben. Utálom őket, és ilyenkor a szabad pár órámban öltözök át, zuhanyzok le és csinálok mindent amit máshogy nem tudok. Fél szekrény ruhám van már itt is, és néha ez a mennyiség is szaporodik ahogy előszeretettel öltöztet is. Megborzongok a futó csókra, talán bokafétise van, vagy mi? Nem tudok kiigazodni rajta és ez is idegesít. Ma még a jobbik kedvében van és ilyenkor közlékeny is.
- És meg is tennéd? Gyanúsan önzetlen ajánlat, biztos vagyok benne hogy buktatója is van a dolognak - szólalok meg óvatosan, de az ajánlat.... csábító hiszen régóta nem beszéltem mással csak vele és az emberi szolgájával aki napközben vigyáz rám. Valami ghoulféle, vagy mit magyarázott. Jól esne valakivel beszélgetni, vagy mást csinálni de...kivel? És milyen áron? Elkényelmesedem a kanapén, és ahogy mellém telepszik oldalpillantást vetek rá. Most komolyan?
- Mi lenne a buktató ha mondjuk igent mondanék? - vessenek meg érte, de ember vagyok, vágyok a társaságra, főleg ennyi idő után.

made by © miri

____________________
"A szépség nem árulás, aminek te képzeled, inkább ismeretlen föld, hol ezer végzetes baklövést követhetünk el. Sötétlő és közömbös erdő, hol nincs jelzőtáblája a jónak és a rossznak."
Vissza az elejére Go down
http://azgard.forumotion.com
 

Ramirez szd

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Azgard, menedék a világok között  :: Alternatívák - OOC :: Reag kódok :: Árnyvadász-