Azgard, menedék a világok között

Átkozottak menedéke, avagy ide fuss ha nincs hova...
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Latest topics
» Jamie diaries
by Alec Nyrani Csüt. Nov. 30, 2017 9:48 pm

» Elena kódja és más szépségek
by Alec Nyrani Csüt. Nov. 30, 2017 7:56 pm

» Theo notesze
by Alec Nyrani Hétf. Nov. 27, 2017 12:30 am

» Drake szd
by Alec Nyrani Hétf. Nov. 20, 2017 1:43 am

» Arzen poison
by Alec Nyrani Pént. Nov. 17, 2017 5:42 pm

» Sharmila szd
by Alec Nyrani Hétf. Nov. 13, 2017 10:38 pm

» Keith szd
by Alec Nyrani Szomb. Nov. 11, 2017 7:45 pm

» Artemys szd
by Alec Nyrani Csüt. Nov. 02, 2017 3:34 pm

» Keegan szd
by Alec Nyrani Szer. Nov. 01, 2017 5:04 am

A hónap reagolói
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (20 fő) Kedd Okt. 29, 2013 11:12 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Valda szd AR

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Ember
Hozzászólások száma :
481
Join date :
2010. Jan. 20.
Age :
132
Tartózkodási hely :
Azgard
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Valda szd AR   Vas. Szept. 03, 2017 2:52 am



   
René & Valda

René ágyán terpeszkedek, és próbálok bele lelket verni, mert körülbelül olyan lusta mint én, és még mélyebben képes aludni, ami azért tehetség, mert mellettem is bombát lehet robbantani. Ha egyszer alszom, akkor alszom. Lemosolygok a bátyám jóképű arcába, ami lehetne közönyös, arrogáns és lenéző is, mert a vonásai megvannak hozzá, de mégis felém csak szeretetet áraszt és általában normális mindenkivel. Ahogy eltűri a hajam csak felkuncogok, és az orrára teszem az ujjam.
- Mert akkor az ágyad mágnese bekapcsol, és még órákig nem kelünk fel innen - kuncogok, hiszen mindig ez van és apró nyikkanással terülök el, de odafészkelek mellé, karja hajlata ismerősen ölel át, és mellkasára hajtom a fejem mint mindig. Becsukom a szemem és egy pillanatra mintha még a levegő is megállna. Megrázom a fejem, biztos csak képzelődök mert még mindig alszom.
- Jó kifogás, de valld be hogy te is éhes vagy, ide hallom a gyomrod morgását mint valami vulkán morajlása - kuncogok de felkelek én is. Egy kis sort és egy bő XXL-es póló van rajtam, ami természetesen eredetileg René tulajdona volt, mert valakitől kapta csak neki is nagy lett én meg befogtam alvósnak. Így leér a térdemig majdnem. Jó ez így.
- Imádom ahogy csinálod ezt a reggelit, ezért ez a te reszortod. Holnap csinálok én reggelit - kuncogok hiszen felosztjuk, egyszer ő, egyszer én, mindketten valamennyire konyítunk a konyhához, de ketten együtt bármit meg tudunk főzni ha úgy adódik. Átkarolom a derekát és belekapaszkodva ballagunk le az emeletről, szerencsére ilyenkor a szüleink már rég messze járnak, és tárgyalnak valahol, valakikkel. Puszit nyomok a tesóm arcára, és segítek neki előszedni mindent, a második keze vagyok ahelyett, amit befoglaltam hogy ne engedjen el. Amikor a tojásokat veri fel, akkor hagyom magára körülbelül öt percre amíg meglátogatom a fürdőszobát, és elintézek a dolgaimat ott, és aztán vissza térek. Beszippantom az isteni illatokat, és letelepszem René ölébe félig meddig ahogy szoktam. Ismerős testhelyzet és felveszem a villát is, hogy oda vissza megreggelizzünk. Vicces így enni, és nagyon bensőséges is. Oh René, ha tudnád.... ilyenkor mennyire le tudnám csókolni az ajkaidról a morzsákat is...

Az este semmi különlegeset nem terveztünk, de úgy fest ezt ma nagyon elszámoltuk mindketten. Nem számítottunk semmire, csak hogy a szervezés után hazamenjünk és eltűnjünk aludni egy film után. Mert így szoktuk, de aztán egyszerűen csak... minden fejre áll, és az a furcsa alak, megtámad minket. Tudat alatt tudom, hogy mi ez, rengeteget olvastam már ilyen témában és még több filmet láttam, de most hogy itt van előttem, egyszerűen nem fogadja be az agyam. Ahogy René a földre hull mellettem, és ahogy az én torkom harapja, nem tudom hogy mit gondoljak, de száguldanak a gondolataim. Nehéznek érzem magam és elernyedek vékony karjai között, de utolsó gondolatomnak még Renét látom magam előtt.
Aztán.... megint gondolkodok, és felköhögök valamit, amit kiköpök hogy meg ne fulladjak és René csodálatos arcába nézek fel, és élesen látom a vonásaimat. Sokkal élesebben látom őt, sokkal gyönyörűbbnek mint eddig.
- Én... nem tudom. Élek?! - pislogok fel a bátyám lehetetlenül szép szemeibe és még az íríszén lévő pettyeket is látom. Mi a baj velem?! Miért látom azt, amit nem kéne? Ahogy René előrehajol nem ellenkezek reflexszerűen szorítom ajkaimat az övére, és hosszú másodpercek telnek el, ahogy eszembe jut hogy ezt nem kellene, és szinte egyszerre hőkölünk hátra, de gondolataim élesen sikoltanak hogy még még még. Annyira jó volt, annyira édes és annyira...bűnös. Remegek a karjaiban szinte, de ekkor tudatosul bennem hogy... hogy lehetséges lenne? Mindig én voltam nyugodtabb kettőnk közül, miért én estem most ennyire pánikba? Megérzem forró, nedves nyelvét az arcomon, és rápislogok, de el is nyílik a szeme, ahogy az ajkait nézem.
- René, a fogaid... - nyúlok oda és simán benyúlok a szájába hogy megérintsem a hegyesebb szemfogakat. Ijedten kapom vissza a kezem a saját számhoz, és ugyanazt értem! Keményen feszül a helyén de eddig nem volt ekkora! Rendszeresen jártunk fogászatra és ugyanolyan apró volt mint a többi fogam. Most meg...?!
René szemeiből vörös könnyek hullanak, és elkenem őket ahogy az ajkamhoz érintem. Fémes, véres. Véríze van, és.... finom.
- Oh istenem René! - szakad ki belőlem, és már tudom. Mélyen zsigerből tudom, és bevillannak olyan képek is amik nem az én emlékeim, soha nem ismertem semmiféle nőt aki vámpírrá tett volna. Annak az embernek az emlékei. Vámpír. Andor. Vámpír.
- Mi most... René, mi már nem vagyunk emberek. Nem mehetünk haza! - akadok ki hiszen a szüleim, a szüleink nem hinnék el, és ártani fog nekünk a fény, ha hihetek azoknak a vámpíros könyveknek.
- René, figyelj. Emlékszel arra a sorozatra amit gyűjtöttem? Tudod az Anne Rice-osra, Lestat meg Marius meg minden... ez az, René. Konkrétan az és mi belecseppentünk. Minden összevág, de jajj a fejem... - kapok oda, hiszen haldoklik a testem. Elenyészik hogy többé ne legyen szükségem semmi emberi szükségletre. Fáj, nagyon fáj. Szinte összegömbölyödök.

zene ✘ Szeretettel ^^ ✘

____________________
"A szépség nem árulás, aminek te képzeled, inkább ismeretlen föld, hol ezer végzetes baklövést követhetünk el. Sötétlő és közömbös erdő, hol nincs jelzőtáblája a jónak és a rossznak."
Vissza az elejére Go down
http://azgard.forumotion.com
 

Valda szd AR

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Azgard, menedék a világok között  :: Alternatívák - OOC :: Reag kódok-