Azgard, menedék a világok között

Átkozottak menedéke, avagy ide fuss ha nincs hova...
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Latest topics
» Lash hidden2
by Alec Nyrani Pént. Feb. 16, 2018 7:08 pm

» Gareth szd
by Alec Nyrani Kedd Jan. 23, 2018 7:35 pm

» Arman szd
by Alec Nyrani Vas. Jan. 07, 2018 3:21 am

» Keisuke szd
by Alec Nyrani Vas. Jan. 07, 2018 12:00 am

» April szd
by Alec Nyrani Hétf. Jan. 01, 2018 7:38 pm

» Skype kari naplók
by Alec Nyrani Hétf. Dec. 25, 2017 7:13 pm

» Koukaju mar
by Alec Nyrani Szomb. Dec. 16, 2017 10:29 pm

» Ethan sil
by Alec Nyrani Szer. Dec. 13, 2017 12:49 am

» Jamie diaries
by Alec Nyrani Csüt. Nov. 30, 2017 9:48 pm

A hónap reagolói
Alec Nyrani
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (20 fő) Kedd Okt. 29, 2013 11:12 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Bucky reag im

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Ember
Hozzászólások száma :
485
Join date :
2010. Jan. 20.
Age :
132
Tartózkodási hely :
Azgard
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Bucky reag im    Vas. Ápr. 16, 2017 12:23 am

To: Steve
Nincs gondja a városba menetellel, leginkább csak addig amíg el nem indul, utána már jó. Az emberekben nem bízik, és még mindig feszült, nem tudja hogy honnan akarják elárulni, vagy ki akar éppen valamit rálőcsölni. A régi furgont is szereti, bár ő a maga részéről vezett már mindenfélét, és már felvetette Steve-nek hogy vegyenek valami modernebb darabot, mivel ő sokkal inkább volt a katonáskodásban, több vívmánnyal dolgozott mint barátja, és van amit kifejezetten kedvelt. Még emlékszik, milyen érzés volt Veronikát irányítani a hulkbuster páncélt.* Figyeli barátja szomorú szemeit.
- Igaz, de akkoriban még nem volt a fél karom fém, és nem volt ilyen hírem most most. Szerinted ki jönne randira a tél katonájával? - sóhajt fel, félmosollyal válaszolva, hiszen már... már tud ezzel néha humorkodni. Még nem könnyen enged át senkit a pajzsán, de Steve mindig megtalálja a kaput.
- Fogadni mernék, hogy most utánad döglenek, te Hős vagy - mosolyodik el, hiszen nem irigyli el tőle. Soha nem tenné, egyszerűen most így alakult, és az igazságérzete sosem volt akkora mint Rogersé. A kis emberé. Aki Brooklynból jött.
- Ahogy minden normális ember tenné, ha látja a barátját lezuhanni több tíz méterről. Én is azt hittem hogy meghalok, és ködösek az emlékeim, fogalmam sincs mennyi minden esett ki. Mikor magamhoz tértem, már megvolt és izmosabb, erősebb voltam mint annak előtte - sóhajt fel és megmozgatja a fémkart, amit már elfogadott. Eleinte gyűlölte amikor ép pillanata volt, és nem csak a munkára koncentrált. A hibernálást és az utána való ébredést is gyűlölte, és az emlék még mindig kínozza.
- Igen, ez elég erős kötelék lett úgy tűnik, mert visszahoztál a nihilből ahol éltem - pillant hálásan a másikra, hiszen bár nem mondja, de mindennél többet jelent neki a férfi barátsága és ragaszkodása. Az a tény, hogy nekiment nyíltan Tony-nak, őérte... valahol marokba szorítja a szívét, hiszen meg sem érdemli. Ezt az értékes embert.
- Nem, de mégis megtettem Steve. Az emberek rám emlékeznek, az arcomra, a fém kezemre, és nem fognak belegondolni abba, hogy nem én vagyok odabent. Mert emberek, és nem értik - sokáig ő nem is tekintette magát annak, és még mindig nem biztos benne hogy ember-e vagy csak valamiféle szörnyeteg. Egy kísérlet eredménye.
- Nem tudom miért tettem meg - ismeri el, mert képtelen megfogalmazni hogy valamit érzett. Ami a másikhoz kötötte, és a megölését helytelennek tartotta, még a parancs uralma alatt is. Nem tette meg.
Figyeli a másikat, hogy a mosogatónak támaszkodva olyan ismerős pózt vesz fel, és elgondolkodva rágcsálja el a pirítósa maradékát. Ez is belerögzült, bármi is történik, ennie kell hogy működjön.
- Pedig biztos vagyok benne hogy tudja, hol vagyunk. Miattad nem jön ide, hogy megöljön, mert tudja hogy nem bocsátanád meg neki a halálom, holott megérdemelném - tisztában van vele hogy az élete jelenleg Steve és tony barátságának mélységén egyensúlyozik, és csak reméli hogy a géniusz egyszer túllép a sérelmén. Hiszen ő nem tehet semmit, és visszahozni őket nem tudja, hiába szeretné.
- Te... Te el tudnád képzelni hogy veletek harcoljak? - kérdezi lassan, néhány perces szünet után. Nem tudja mit akar, de aludni nem. Eleget aludt már.
- Nem akarok aludni, épp elég töltöttem éber halálban ahhoz hogy egyetlen porcikám se kívánkozzon még egyszer oda - borzong meg, hiszen emlékszik a csontjaiba kúszó hidegre és a didergésre, fejfájásra, émelygésre és dermedtségre amivel az ébredés járt. Nem akar többé élő bábu lenni. Nézi, nézi a barátját, és végül ő is felkel. Hozott magában egy döntést, hogy mit kell tennie.
- Várj egy percet - eltűnik a saját szobájában és mikor újra kijön, kezében egy ismerős noteszt tart. Vörös notesz, csillaggal, amiben a parancsot őrzik. Hozzá, és a másik öt harcoshoz, akik már halottak.
- Megszereztem, hogy ne irányíthassanak többé. Ha mégis valakinek engedelmeskednem kellene, az te legyél - néz rá a barátjára és átnyújtja neki. Habozás nélkül, mereven tartja a kezét, nem remeg ha ha a másik elveszi tőle.
- Remélem nem tanultál meg oroszul - enged el ezúttal ő egy halovány és gyenge poént.

Lost it all || With love <3

____________________
"A szépség nem árulás, aminek te képzeled, inkább ismeretlen föld, hol ezer végzetes baklövést követhetünk el. Sötétlő és közömbös erdő, hol nincs jelzőtáblája a jónak és a rossznak."
Vissza az elejére Go down
http://azgard.forumotion.com
 

Bucky reag im

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» 6. felvonás - Látom a tüzet
» Nightmares -[Natasha&Bucky]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Azgard, menedék a világok között  :: Alternatívák - OOC :: Reag kódok :: Marvel-