Azgard, menedék a világok között

Átkozottak menedéke, avagy ide fuss ha nincs hova...
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
új hozzászólások
» Mért húzza szét?
Yesterday at 2:20 pm by Alec Nyrani

» Ian szd ar
Yesterday at 2:10 pm by Alec Nyrani

» Valamicsoda
Yesterday at 2:08 pm by Alec Nyrani

» Leonard V anc
Yesterday at 1:54 pm by Alec Nyrani

» Lopkodások Silről
Vas. Szept. 10, 2017 8:44 pm by Alec Nyrani

» Akármi kód miritől
Pént. Szept. 08, 2017 9:02 pm by Alec Nyrani

» Paris szd
Kedd Szept. 05, 2017 2:51 pm by Alec Nyrani

» Milo das
Hétf. Szept. 04, 2017 12:05 am by Alec Nyrani

» Valda szd AR
Vas. Szept. 03, 2017 2:52 am by Alec Nyrani

A hónap reagolói
Alec Nyrani
 
Statistics
Összesen 27 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Lyla Collins

Jelenleg összesen 1143 hozzászólás olvasható. in 309 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (20 fő) Kedd Okt. 29, 2013 11:12 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Midnight 2.0 hidden

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Ember
Hozzászólások száma :
411
Join date :
2010. Jan. 20.
Age :
132
Tartózkodási hely :
Azgard
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Midnight 2.0 hidden   Szer. Feb. 03, 2016 2:34 am

Midnight Shadow


„Hazudni tanít aki tiltással nevel, de hazudni könnyebb mint hibát ismerni el.”


Álnév:
Lionel Strauss
Becenév:
Mid ha nagyon muszáj
Születési hely:
New York, Manhattan
Születési idő:
1790. augusztus 27.
Látszólagos kor:
25 körül
Csoport:
Tündér, a vadűzés tagja (Alfaj, Manó/kobold)
Különleges ismertetőjegy (a csoportból fakadón):

Különleges vagyok én önmagamban is ami azt illeti.
- Felemás szemem van, mint jellemzően a vadászat minden tagjának.
- Egészen embernek látszom, leszámítva a velem egymagas szárnyaim, amik mint egy lepke szárnyai simulnak a hátamra. Persze hogy elbírnak és repülök, ez nem is kérdés.
- Fel tudok venni, mini alakot, mint Csingiling.
- A "lovam" igazából egy hatalmas csontváz szerű macska, kéken lángoló szemekkel.
- Utálom, de tényleg UTÁLOM a liliomot! *jelzésértékűen tüsszög*


Küllem:

Átlagos vagyok és mégsem. Valahogy a kettő között, amolyan arany középúton.

Jellem:

Jellemjellemjellemjellmjellem

Történet:

Ugyan mit mesélhetnék az életemről? Mit értenél meg belőle? Vagy talán tudod, milyen azzal a tudattal együtt élni, hogy senkinek sem kellessz? Tudod mit jelent amikor a szüleid eltaszítanak? Apámat nem is ismertem, anyám pedig halandó asszony volt, aki halálra rémült miután megszületem. Sosem mondta miért, és sosem kérdeztem rá egynél többször. Akkor is több napig tartó sebeket szenvedtem. Anyám szerint az lett volna a legjobb, ha meg sem születek, és csak ködös emlékeim vannak arról mit kaptam azért amikor megkérdeztem hogy akkor miért szült meg. A gyerekkorom ilyen szánalmas körülmények között telt, tele volt veréssel, fenyegetésekkel, megaláztatásokkal, és én gyűlöltem! A nőt, aki a világra hozott és apámat, akit nem ismertem és sosem jött el értem hogy megmentsen. Akinek egy fikarcnyit sem számított  hogy van egy fia. Gyűlöltem a felemás szemeim, mindenkinek egyszínű szemei voltak, az enyémek meg... furcsák. Nem emberiek. Nem értettem miért néznek félre az emberek ha rám néznek, olyan volt mintha kevesebbre tartanának. Mert senkinek sem tartottak. Sok hosszú, sötét éjszakát töltöttem azzal hogy azt találgattam miért? Miért kell így élnem? Miért nem segít senki sem? Miért hunynak szemet felettem? Miért nem akarnak látni  egy magányos gyermeket? Miért embertelenek az emberek?

Megöltek. Megölték bennem azt a csodát, ami minden gyerek sajátja, a gyerekkort. Nekem nem volt ilyenem, és nem tudom hol lennék most ha egyik éjjel nem kószálok el lázasan a sok veréstől és az elgyengüléstől. A parkban jártam azt hiszem, arra emlékszem csak hogy a füvön esek össze, de ez az esés nem fájt. Ott azt hittem meghalok. Hangokra tértem magamhoz, egy érdes férfihang és egy a legfinomabb selyemnél is puhább női hang beszélgettek.
- A kölyök tisztán érezhetően nem tündér! Nincs helye a Seelie udvarban! - jelentette ki a nő, és mintha járkált volna. Nem volt erőm megmoccanni sem, sem kinyitni a szemeim. Csak fülelni tudtam.
- Csak egy gyerek asszonyom! Igaz hogy féltündér de nem hagyhatjuk meghalni....
- Nem, nem! Persze hogy nem. Mivel azonban nem teljesen tündér itt nincs helye! Talán az Unseelik.... igen vigyék el a másik udvarba. Ott a helye minden korcsnak... - felelte a nő leheletfinom hangon, de összezúzta az önérzetem. Korcs....

Így kerültem a másik udvarhoz, ahol nem érdekelt senkit hogy honnan származok, maguk közé valónak tekintettek és végre először éreztem azt, hogy valahová tartozom. Megismertem a tündéreket, a szokásokat hozzám hasonlókat is. Megtanítottak harcolni, játszani a szavakkal az ígéretekkel, bár mivel én félig vagyok tündér hazudhatok ha nagyon muszáj. Megtanítottak az életre, de ami meghalt, azt senki nem hozhatta már vissza és nem is voltam a jó magaviselet mintapéldája. Sokszor kerültem zűrökbe és sokszor kapott el hirtelen valami vágy. Eléggé szeszélyesnek nyilvánítottak, és úgy döntöttek 25 éves koromban hogy átadnak a Vadászatnak. A képzettségem végül is megvolt hozzá, és félvérként.... na mindegy. Szóval a vadászaté lettem.

Büszkeség ez és dicsőség. Tényleg az?! Eltüntettek szem elől, hogy ne kelljen látniuk! Függöny mögé rejtettek hogy egyik udvar se vállaljon felelősséget, csak a Vadászok vezetője. Nem török meg, nem adom meg az elégtételt! Én nem fogok a semmibe veszni. Élni fogok, és mindenkiért elmegyek majd ha ideje lesz. Nem vagyok kifejezetten gonosz, csak negatív, de csodálod? Szóval csodálod?! A kardom egy pillanat alatt terem a kezemben ahogy a torok vékony bőrének szegezem. Megremeg a bőr alatt a nyelőcső, az élet folyama ez. Ha elvágom vége lesz. Elmosolyodom, jeges mosoly nem őszinte, és a legkevésbé jelenti azt hogy elengedlek. Nem foglak. Egyszerű mozdulat, elhúzom a kezem jobbra. Mindennek vége, az Életnek az álmoknak, és csak a halálod marad neked. Szenvedj.... érezd milyen a halál....  

____________________
"A szépség nem árulás, aminek te képzeled, inkább ismeretlen föld, hol ezer végzetes baklövést követhetünk el. Sötétlő és közömbös erdő, hol nincs jelzőtáblája a jónak és a rossznak."
Vissza az elejére Go down
http://azgard.forumotion.com
 

Midnight 2.0 hidden

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Azgard, menedék a világok között  :: Alternatívák - OOC :: Előtörik karilapok-