Azgard, menedék a világok között

Átkozottak menedéke, avagy ide fuss ha nincs hova...
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Latest topics
» Elena kódja és más szépségek
by Alec Nyrani Szer. Nov. 22, 2017 4:26 pm

» Drake szd
by Alec Nyrani Hétf. Nov. 20, 2017 1:43 am

» Arzen poison
by Alec Nyrani Pént. Nov. 17, 2017 5:42 pm

» Sharmila szd
by Alec Nyrani Hétf. Nov. 13, 2017 10:38 pm

» Keith szd
by Alec Nyrani Szomb. Nov. 11, 2017 7:45 pm

» Artemys szd
by Alec Nyrani Csüt. Nov. 02, 2017 3:34 pm

» Keegan szd
by Alec Nyrani Szer. Nov. 01, 2017 5:04 am

» Kieran szd
by Alec Nyrani Szomb. Okt. 28, 2017 10:18 pm

» Jericho westend
by Alec Nyrani Hétf. Okt. 23, 2017 12:27 am

A hónap reagolói
Alec Nyrani
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (20 fő) Kedd Okt. 29, 2013 11:12 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Zane kölök próba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Ember
Hozzászólások száma :
447
Join date :
2010. Jan. 20.
Age :
132
Tartózkodási hely :
Azgard
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Zane kölök próba   Kedd Jan. 12, 2016 8:45 pm

Zander Cyrus Blade


„a karakterre jellemző idézet”


Álnév:
-
Becenév:
Zane, Cye
Születési hely:
New York, Queens
Születési idő:
1997. feb. 12
Látszólagos kor:

19
Csoport:
Ember

Különleges ismertetőjegy (a csoportból fakadón):
A fekete-piros, olykor rózsaszín hajam és a piercingjeim elég feltűnőek, azt hiszem. Meg a láncos, szegecses kiegészítők. A tetoválásaim, nem igen mutogatom. Nem rejtegetem őket, hiszen a részeim, de megtartom magamnak mit jelentnek.

Küllem:

Az már egyszer biztos, hogy nem vagyok egy tucat termék, fel lehet ismerni a sajátos megjelenésemről. Talán olyasvalakinek látszom, akivel nem tanácsos szóba állni. Magas vagyok és nagyon nyurga, nem olyan izmos és kidolgozott mint amilyennek mások elképzelnek. A pólóm alatt nem rejtőznek hatalmas izomcsomók, és kockák. Bár pocakom sincs, egyszerűen csak vékony vagyok. Többnyire feketét hordok, és olyan dolgokat, amikkel kilógok a tömegből. Zenekaros pólókat, vagy láncos nadrágot, olykor bakancsot. Nyakamban egy ahn kereszt, kezemen és ujjaimon pár kiegészítő. Mindig valami más, nem vagyok a megszokások rabja.
Hajam sötétbarna-fekete, de inkább fekete, amire rá is teszek még egy lapáttal hogy színezem. Hol vörössel, hol rózsaszínnel. Érdekel is engem, minek néznek mások. Nekem ez tetszik. Én hajam, azt csinálok vele amit akarok. Az arcom nem lenne túl kihívó ha nem lennének benne az ékszereim, de mivel akad pár, ezért olykor megnéznek az emberek, mégha nem akarom is. Két karika az orromban, az ajkamban két karika és egy másféle ékszer, na meg a nyelvemben is akad, és a szemöldökömben is. Ez van.
A tetoválásaim is egyéniek, én terveztem őket, és a jelentésük fontos is nekem. A legelső az a derekamon van, aztán jött a többi.

Jellem:

Az élet szép, és mindig csak hinni kell, hogy az legyen. Jah, mit ne mondjak szép szöveg, csak kár hogy eléggé felejthető. Mint ahogy körülbelül minden ami velem történt. Ne csodálkozz hát ha elsőre egy kicsit magának való, mégis nagyszájú. Kissé szarkasztikus humorommal talán még az atyaúristent is kihoznám a sodrából, és nem jellemző rám a félelem, vagy tétovaság, sokkal inkább a spontán döntések és a vakmerőség szikrája. Nem szeretem ha meg akarják nekem mondani hogy mit tehetek meg és mit nem, az annyira nem én vagyok. Nehezen nyílok meg másoknak, végül is nem vagyok ajtó, és nem szeretem az olyan nyomulós embereket akik mindig, mindent jobban tudnak, mégis az ő életünk egy rakás szerencsétlenség. Azonban, ha véletlen mégis van olyan ember akivel szóba állok, az rájöhet hogy miért húzom magam köré ezt a szúrós páncélt, és miért vagyok olyan bizalmatlan, és ellenséges. Nem bízom az emberekben, nem szeretem őket. Senkit nem szeretek magamon kívül. Mindenki más csak fájdalmat tud okozni, ezért nem mutatok sebezhető felületet, pedig sok van.

Történet:

Egyszer volt, hol nem volt... Így kezdődne ha az életem valami mesebeli sztori lenne, mindenféle különlegességekkel, királylányokkal, harcokkal, lovagokkal és sárkányokkal. Jah, a sárkányok fontosak. Na mindegy.

Tizennyolc évvel ezelőtt születtem meg, valahol New Yorkban, és mivel olyan drága és jófej szüleim voltak hogy örökbe adtak, nem ismertem őket, és egy árvaházba kerültem. Természetesen nem szerettem, azt mondják a nevelők hogy már kicsinek is végigbömböltem az éjszakákat, és nem hagytam aludni őket. Igazából nem is érdekelt, meg nem tudtam mit csinálok, de utólag belegondolva, már akkor tudhattam hogy nekem ott nem lesz jó helyem. Nem szerettem a szabályokat, a szigort és a vasfegyelmet, és sokszor megszöktem, a rendőrség már rutinszerűen loholt utánam hogy megkeressen, és sajnos többnyire sikerült is nekik. Aztán persze jöttek a verések és a szobafogság. Igazából nem is árvaházra emlékeztetett a hely, hanem börtönre. Nem bírtam túl sokáig a helyet, meg a tanulást, ami érdekelt arra odafigyeltem, de nem kötött le, az én fantáziám máshol járt. Teremtettem magamnak egy képzelt világot, ahol mindenféle fantázia lény élt, vámpírok, démonok, vérfarkasok, jótevő tündérek... és úgy döntöttem tizenhat évesen hogy ezt meg is keresem. Manhattanig jutottam a tündérvilágomba, mikor visszavittek.

Itt meg kellene jegyeznem, történt valami új. Jött egy idősebb házaspár, olyan negyvenesek lehettek, és örökbe akartak fogadni valakit. Én nem akartam senkit, csak egyedül lenni. Engem néztek ki, és türelmesek voltak velem, olyanok mintha tényleg szeretnék hogy jól érezzem magam velük, és kimondjam mit gondolok. Olyan furcsán jófejnek tűntek, így végül nem is ellenkeztem sokat, hagytam hogy elvigyenek magukkal. Teljesen törvényesen, szüleim lettek. Martha és Derek. Igazából, még kedveltem is őket, mert nem rég vesztették el a gyermeküket, és mivel már túl idősek voltak hogy újra kezdjék, úgy döntöttek inkább lehetőséget adnak valakinek, és azt mondták látták a szememben hogy boldogtalan és dacos vagyok. Azt szerették volna ha nevetni látnak. Nem tudtam mit gondoljak, mit higgyek, végül is megpróbáltam jól hozzájuk állni. Nem volt nagy lakásuk, sem sok luxus cikkük, de rendesek voltak és azt hiszem végül is megkedveltem őket. Majdnem több mint fél évig éltünk így megengedték hogy megvalósítsam önmagam. Festettem a hajam, és piercingekkel ékesítettem magam, bár nem szerették hagyták, és én ezért szerettem őket, mert nem akadályoztak meg benne.  

Túl szép mi? Én, meg a boldog család... hát nem is tartott sokáig, azt mondták elutaznak egy hétre, mert Martha valamelyik távoli rokona meghalt, és el kellett repülniük a temetésre, én nem akartam menni, mert akkor még iskolába jártam, és itthon maradtam vigyázni a házra. Ez eddig rendben is volt, két nap telt el nyugiban, harmadik nap már kezdett idegesíteni hogy olyan üres a lakás, és alig bírtam ki hogy ne hívjam fel őket hogy jöjjenek haza. Aztán végül is el kellett volna jönniük, de a gép amivel jöttek lezuhant. Valahol valamelyik tenger felet, és az utasok nyolcvan százaléka meghalt. Ők is. Hét nem igen tudtam micsinálni, úgy értem olyan sokkot kaptam hogy csak ültem és bámultam a hírekre ahol peregtek a nevek hogy kik vesztek oda és ott volt Martha és Derek neve is. Egyedül maradtam, mint a kisujjam. A ház adott volt, ahol laktam, de miből tartsam fent? Mit csináljak vele ?

Végül iskola után elkezdtem dolgozni, keveset fizetett éppen csak elég volt a számlákra és minimális kajára, így hát gondoltam kiegészítem a gyér fizetésem, és néha lopkodtam ezt azt. Kis boltokból kaját, egy két járókelő pénztárcáját, és összeismerkedtem a helyi kis tolvaj bandával. Tetszett nekik a képem, ezért mutattak egy két fogást, amivel könnyebben gyorsabban tudtam kizsebelni az áldozatokat. Még inkább elindultam egyfajta lejtőn, hiszen azért jött a rossz társaság, és a cigi de más nem. Alkohol azonban.... rájöttem hogy van egy születési rendellenességem. Nem tudok berúgni. Van valami gebasz az anyagcserémmel és... na mindegy, ezt persze borzasztóan megünnepeltem. Aztán másnap jött a rutin. Iskola, meló, aztán a séta hátha meglátok valakit akit kifoszthatok és sikerült is. Szép, tömött tárcát loptam és elvittem magammal, de a kellemetlen része ott kezdődött, hogy az a nő becsöngetett hozzám, és gyakorlatilag betört, amikor nem akartam beengedni. Dühös volt, de volt valami más is a szemében ahogy körülnézett a lakásban amit egyedül laktam le. Nem volt túl nagy rend, de hát... se időm de kedvem nem volt hozzá. Elment.

Másnap visszajött, és rendet rakott. Beszélgetni akart velem, de nem bíztam benne, és nem igazán válaszolgattam, de ő türelmes volt. Hozzám meg az kell, türelem, de abból jó sok. Nem adta fel, így végül valamelyest engedtem neki, és most ott tartunk hogy néha eljön, meglátogat, olykor hagy pénzt is, hogy vásárolhassak. Vagy magamra költsem és ne dolgozzam magam halálra. Furcsa nőszemély, olyan ellentétes. Kedves, de mégis kiver tőle a víz néha. Nők, ki érti őket?




____________________
"A szépség nem árulás, aminek te képzeled, inkább ismeretlen föld, hol ezer végzetes baklövést követhetünk el. Sötétlő és közömbös erdő, hol nincs jelzőtáblája a jónak és a rossznak."
Vissza az elejére Go down
http://azgard.forumotion.com
 

Zane kölök próba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Zane ----

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Azgard, menedék a világok között  :: Alternatívák - OOC :: Előtörik karilapok-