Azgard, menedék a világok között

Átkozottak menedéke, avagy ide fuss ha nincs hova...
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
új hozzászólások
» Mért húzza szét?
Yesterday at 2:20 pm by Alec Nyrani

» Ian szd ar
Yesterday at 2:10 pm by Alec Nyrani

» Valamicsoda
Yesterday at 2:08 pm by Alec Nyrani

» Leonard V anc
Yesterday at 1:54 pm by Alec Nyrani

» Lopkodások Silről
Vas. Szept. 10, 2017 8:44 pm by Alec Nyrani

» Akármi kód miritől
Pént. Szept. 08, 2017 9:02 pm by Alec Nyrani

» Paris szd
Kedd Szept. 05, 2017 2:51 pm by Alec Nyrani

» Milo das
Hétf. Szept. 04, 2017 12:05 am by Alec Nyrani

» Valda szd AR
Vas. Szept. 03, 2017 2:52 am by Alec Nyrani

A hónap reagolói
Alec Nyrani
 
Statistics
Összesen 27 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Lyla Collins

Jelenleg összesen 1143 hozzászólás olvasható. in 309 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (20 fő) Kedd Okt. 29, 2013 11:12 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Damon Salvatore csapó kettő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Ember
Hozzászólások száma :
411
Join date :
2010. Jan. 20.
Age :
132
Tartózkodási hely :
Azgard
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Damon Salvatore csapó kettő   Szomb. Szept. 12, 2015 12:33 am

keresztnév + vezetéknév

A Lehetetlen csak egy nagy szó, amivel kis emberek dobálóznak.

user neve • kora

   • becenév: Mr. Szexy
   • születési hely, dátum: Mystic Falls, 1841. Június. 18.
   • faj:Vámpír
   • kor: 175
   • családi állapot: Egyedülálló
   • foglalkozás Voltam én már minden, katona, befektető, most épp a családi vagyont kezelem, mint minden rendes alapító család utolsó élő tagja.
   • play by: Ian Sommerhalder
   • kapcsolat a családdal: Hm, igen egykor volt olyan is az életemben. Mára a családot egészen más jelenti. Az apám meghalt, mert az agyalágyult öcsém, meg akarta neki magyarázni hogy a vámpírok nem gonoszak. Dehogynem! Szóval ő meghalt. Anyám is meghalt. Nem, nem érdekel, hogy visszatért, számomra halott marad. Sosem voltam igazán anyás gyerek ami azt illeti. A szűk családom részét, ezenkívül még Elena és Jeremy képzi, aki egy rettenetes idióta, de azért egy icipicit kedvelem. Van benne spiritusz, na.
   
• Hm, szeretem magam a tükörben viszontlátni, magas vagyok, viszonylag 180 cm körül, ez még akkoriban amikor tényleg csak 20 voltam, vagy talán 17, elfogadott volt. Testem formás, nem túl izmos, de nem is vézna, jó ránézni, azt mondják a lányok. Rövid, fekete hajam van, és nagyon kék szemeim, amik tökéletesen kiemelik arcom finom vonalát, és keskeny, mégis csókolni való ajkaim. Hm, kipróbálod? Jah inkább ne, bocsi de foglalt vagyok.
Ruházkodásban sem vagyok egy kirívó alak, szeretem a feketét, a feketét egy kis feketével és a bőrt. Tudok elegáns is lenni, de ha nem muszáj nem öltözöm ki, bár tény és való gentlemanként viselkedem olykor.  Ez minden, na meg persze a kedvenc gyűrűm, ami biztosítja nekem az éltető napfény élvezetét. Imádnivaló ám, vámpír létemre, a napon sétálni, nem? Mennyivel több ember gyönyörködhet bennem…

Nem vagyok jó, soha még csak a közelében sem voltam, hogy az legyek, de nem bánom, ettől vagyok én én, és nem a bolond öcsém. Erős jellemnek mondanám magam, olyannak, aki mindig a saját maga javára forgatja a helyzetet és képes elég sok mindenen, és mindenkin átgázolni ennek érdekében. Igen, ilyen lennék, született bajkeverő, és stratéga. Sokoldalú tehetség vagyok, tudok kedves barát lenni, isteni szerető, jó testvér, és pokoli ellenség, melyik felem kéred? Na jó hagyjuk. Mind tudjuk igazából milyen vagyok, nem szeretek senkit magamon kívül, és a saját érdekeimen túl aligha látok, és aligha érdekel hogy neked mi lenne a legjobb. Bár mindezek ellenére, az évtizedek (lassan az a húsz) nem ment el mellettem nyomtalanul, rengeteg  mindent megtanultam. Túlélni a leginkább.  Tudod, vámpír vagyok, nem a jótündér keresztanya. Bár azt kell mondjam, hogy mióta itt vagyok újra ebben az elátkozott kis városban, sokat alakult a személyiségem. Már nem az az egoista vadállat vagyok, sokat szelidült a bennem rejlő bestia, de azért ne vegyél olyan könnyen, mert tartogatok még meglepetéseket neked. Mert én ilyen szeszélyes vagyok, érted?
multik • tapasztalat
• hallgasd történetem... Kedves na...

Na jó ezt inkább ne erőltessük, a napló vezetést meghagyom a testvéremnek, én inkább egy kósza lapra jegyzek le mindent, csak hogy kiírjam magam és utána széjjel téphessem. Ne kérdezd meg miért csinálom, néha nem tudom megmagyarázni a tetteimet. De nem baj, hiszen ettől vagyok én én, nem?

1848-ban születtem, igen 170 évvel korábban, egek, de messzinek tűnik már. A Salvatore család örököseként, szép birtok, és vagyon elé néztem, de ez akkoriban rendjén is volt. Apám persze, keményen fogott, szigorúan nevelt, a vallási szellem szerint, akkoriban mindenki nagyon vallásos volt, ezt el kellett szenvednem. Apám, a földbirtokosság mellett, vámpírvadász is volt, persze ezt nem tudtam, és utána kellemetlen, fájó késként hasított belém a tudat, és persze a golyó… Hogy utáltam az öreget…
Nem voltam valami rossz gyerek, általában szót fogadtam, és csendben maradtam ha azt kérték, aztán egyeduralmam megingott, mikor négy évvel később megszületett Stefan. Az én bolond, és makacs, de imádnivaló öcsém. Onnantól kezdve, sok időt töltöttünk együtt, gyakorlatilag én tanítottam meg felállni, és lépkedni, ami azt illeti sokat rosszalkodtunk később együtt, és együtt nőttünk fel, szerettük egymást. Tulajdonképpen, ha jobban belegondolok, lehet hogy még mindig szeretem. Nem tudom. Talán ő is érez irántam valamit.
Boldogságunk, és közös nevelkedésünkbe egyszerűen bombaként robbant be Katherine Pierce, egy csodálatos nő, akiért mindketten odavoltunk. Először, az öcsémet hálózta be szerelmével, aztán én következtem a sorban. Elhitette velem, hogy csak engem szeret, hogy oda van a szenvedélyességemért, azt hittem szeret. Hihetetlen, milyen naiv tudtam lenni, és micsoda szerelmes. Egen, ez volt az én legnagyobb hibám, amit akkoriban elkövethettem, hogy megszerettem Katherine-t, akiről később tudtam csak meg hogy vámpír… De bolond fejjel, fiatalon, és fülig szerelmesen, képes lettem volna neki megbocsátani, ha nem azt az istenverte bolond Stefant szereti jobban.
Tulajdonképpen itt szakadt vége a békés korszaknak, onnantól kezdve versengeni, ellenségeskedni kezdtünk egymással, mindketten magunknak akartuk a vámpírt, nem érdekelt hogy az, ami. Kellett, már csak azért is, hogy ne Stefan legyen a jobb.
Később tudtam, tudtuk csak meg, hogy sosem szeretett egyikünket sem igazán, csak játszott velünk, kihasznált, és az egyik éjjel… Felfedte előttem szörnyűséges titkát, megharapott, én pedig megígértem hogy apám előtt nem beszélek róla, és megőrzöm a titkot. Valami csodának tartottam az együtt töltött időt, de mint mindennek ennek is vége szakadt, apám valahogyan megtudta micsoda Katherine, az én ökör öcsém lökte a nőt a karjai közé, kis híján szó szerint, hogy megmentse a mi kapcsolatunkat. A mienket! Mintha akkor még beszélhettünk volna ilyenről… Felfoghatatlan, ahogyan az is hogy a 170 év alatt, most gyújtok rá másodszor egy cigire, és írásom kissé macskakaparássá alakul. Röhej, amit művelek, de most már befejezem.
Mire visszaértünk a házhoz, már minden lángokban állt, tisztán emlékszem a tűz fojtogató utóhatására, a füstre és elviselhetetlen üzenetére, hogy jelezze. Rossz úton járunk. De nem tehettünk semmit, már késő volt, csak néztük a romokat, mikor magunkhoz tértünk. Mondjuk, ami a leginkább pofán vágott, az még csak most jött. Katherine drága vámpírrá tette az öcsémet! Az öcsémet, és nem engem! Tomboltam, de nem sok időm maradt, belénk is golyót eresztettek, de Stefan az az istenvert vadmarha, úgy gondolta hogy ha ő örökké él, akkor én éljek vele. Rávett hogy igyak a vérből, és akkor én is azzá leszek, ami ő. Az a pokoli nő (ma már tudom hogy az) átváltoztatott engem is, én pedig utáltam ezért. Még 18 sem voltam, és újra éltem.
Később, kaptam egy gyűrűt, Katherine kedvenc boszorkányától, ami lehetővé tette, hogy vámpír létemre szabadon járjak keljek a napon. Hálás voltam neki, és az egész életem, arra áldoztam, hogy megpróbáltam kideríteni mi történt a kedvesünkkel, nem bírtam elhinni hogy meghalt. Stefan, nos ő nem akarta annyira megtalálni, és megmenteni, így szétváltunk., és én jártam a magam utamat, letérve az erkölcsös útról, élvezettel vetettem magam az életbe, hisz örökké élek nem? Akkor miért ne élvezném. A gyűrűnek hála, bármikor jöhettem mehettem, nappal aludtam, és várost néztem, éjjel öltem, és gyilkoltam, és baromire élveztem a dolgot. Néha, távolból figyeltem, mit csinál az öcsém, de már valahogy nem volt ugyanaz mint régen, nem kellett volna meghalnia, és nem kellett volna magával rántani engem sem. Megesküdtem neki hogy pokollá teszem ezért az életét.
Figyeltem mit művel, és láttam, mikor visszatért a szülővárosunkba, hogy a közelébe legyen… Katherinnek?! Nem, az nem ő volt, de kísértetiesen hasonlított rá, Elenának hívták, és az én balga öcsikém, megint szerelmes lett. Erre én is visszatértem, hisz tartottam magam az ígéretemhez, és lassacskán megkedveltem a csajt, és újra valami elfogadható, de korántsem testvéri viszony alakult ki köztünk.
Sajnálatos baleset, hogy a szép Caroline, a helyi rendőrnő lánya vámpír lett, nekem köszönhetően, hát istenek, én is bénázhatok nem? Tulajdonképpen az igazi bűnös Katherine. Mindig ő az.
A mese innen meseszerű lenne, hogy kalandba keveredtem boszorkányokkal, megöltem az öcsém barátnőjét, egy vámpír csajt, harcoltam vérfarkasokkal és megöltem Masont, akit egy utolsó undorító fúúúj… Inkább ne is emlegessük oké?
Szép lenne ha itt megállna a történet, minden rendbe jönne és boldogan élne mindenki míg világ a világ mi? Csak hogy ez nem ilyen egyszerű, soha nem is volt az. Hallottál már a csúf gonoszról? Az ősökről, és Klausról a hibridről? Nekünk ő a vasorrú bába. És előkerült. Előkerült, aztán legyőztük, és sok minden történt it még, mint hogy a kedves kis Caroline a farkas komája mellet kissé belehabarodott a hibrid ősi vámpírba. Micsoda bonyodalmak nem? Már így is több évadra szóló sorozatot lehetne ebből forgatni és még mindig van mit mondanom.
Ott van az édes kis Elenácska, aki végül ilyen olyan balesetek sora és következményeként vámpírrá vált, de nem elég hogy az lett, belém is szeretett. Persze ez rohadtul imponált, de Stephan, az a hangulat gyilkos, és Caroline kiokoskodták hogy azért szeret engem mert a sarjam. A sarj kötődés elég komoly dolog, és mély bánatomra, és hatalmas dühömre igazam is lett. Nem éppen visszafogottan fejeztem ki a nem tetszésem. Aztán, csak hogy tényleg ne legyen már egyszerű és mese szerű a történet, megjelent az ősi hasonmás és annak a szeretője is. Utálom a boszikat, és még jobban utálom az ezeréves bosszú álló boszikat, azok annyira de annyira idegesítőek.
Túlságosan hosszúra és unalmasra nyúlt ez az akármi de nem folytatom, nem érdekel, elvesztettem az érdeklődésem iránta, és ezért a mizériáért is. Nem értem Stefan és Elena hogy tud ennyire összerizsázni.

Beleszívok a cigibe, és a felizzó végéhez tartom a lapokat amikre eddig írtam, nem kell hogy mások is elolvassák elég ha az én fejem van megzavarodva, és megvárom míg hamuvá válik a papír, és utamra indulok. Vár rám a város, a vér, Elena és... ki tudja ég mi minden.


____________________
"A szépség nem árulás, aminek te képzeled, inkább ismeretlen föld, hol ezer végzetes baklövést követhetünk el. Sötétlő és közömbös erdő, hol nincs jelzőtáblája a jónak és a rossznak."
Vissza az elejére Go down
http://azgard.forumotion.com
 

Damon Salvatore csapó kettő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Delena Christianna Salvatore - Damon és Elena kislánya
» Damon szobája
» Exiles 4: Tíz csapás
» Damon szobája
» Lilian Salvatore

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Azgard, menedék a világok között  :: Alternatívák - OOC :: Előtörik karilapok-