Azgard, menedék a világok között

Átkozottak menedéke, avagy ide fuss ha nincs hova...
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
új hozzászólások
» Mért húzza szét?
Yesterday at 2:20 pm by Alec Nyrani

» Ian szd ar
Yesterday at 2:10 pm by Alec Nyrani

» Valamicsoda
Yesterday at 2:08 pm by Alec Nyrani

» Leonard V anc
Yesterday at 1:54 pm by Alec Nyrani

» Lopkodások Silről
Vas. Szept. 10, 2017 8:44 pm by Alec Nyrani

» Akármi kód miritől
Pént. Szept. 08, 2017 9:02 pm by Alec Nyrani

» Paris szd
Kedd Szept. 05, 2017 2:51 pm by Alec Nyrani

» Milo das
Hétf. Szept. 04, 2017 12:05 am by Alec Nyrani

» Valda szd AR
Vas. Szept. 03, 2017 2:52 am by Alec Nyrani

A hónap reagolói
Alec Nyrani
 
Statistics
Összesen 27 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Lyla Collins

Jelenleg összesen 1143 hozzászólás olvasható. in 309 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (20 fő) Kedd Okt. 29, 2013 11:12 am-kor volt itt.

Share | 
 

 Magnus bane

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Ember
Hozzászólások száma :
411
Join date :
2010. Jan. 20.
Age :
132
Tartózkodási hely :
Azgard
Felhasználó profiljának megtekintése
Tárgy: Magnus bane   Pént. Márc. 27, 2015 10:58 pm

Magnus Bane


„A becsületed nem sokat ér ha halott vagy, nemigaz?”


Álnév:
Bizony bizony, akadt jó pár de nem sorolom fel. Most Magnus vagyok vagy esetleg Rahon.
Becenév:
Kérdezd meg a nephilimeket, hidd el eléggé kreatívak tudnak lenni ilyen téren...
Születési hely:
valahol ázsiai részen, úgy 700 évvel ezelőtt, holland indonéz területen
Születési idő:
700 éve nem tudom milyen napra esett a születésnapom
Látszólagos kor:
25 körülinek tűnök, mit tagadjam, szeretek fiatal lenni
Csoport:
Warlock
Különleges ismertetőjegy (a csoportból fakadón):

- Brooklyn Főboszorkánymestere vagyok (jah még mindig)
- borostyánszímű szemeim vannak
- elképesztőbbnél elképesztőbb ruhákban láthatsz vagy épp anélkül? Hm...
- fajtám egyik legjobbja vagyok (persze nem a legeslegjobb, az én erőm sem végtelen)
- Asmodeus fia vagyok
- viszonylag vendégbarát vagyok, gyakran tartok bulikat
- szeretem a csillogást, és az egyediességet (színes falak, flitterek, smink)
- számtalan továbbit sorolhatnék, ha lenne kedvem és időm

Küllem:

Nézz rám, és mondd el mit látsz...

Látod bennem a férfit, vagy csak a csillámporos, festett szemű b**t látod?? Látod azt, akit elrejt a vékony magas alak, és a borostyánszínű szemek? A rövid fekete haj és a színes tarka ruhák, amik sokszor egészen extravagánsak? Látod a borostám mögött az igazi arcomat? A lelket a szemeim sárgaságán túl? Látod a szememben hogy hány éves vagyok? Látod hogy mi rejlik a vékony alakom mögött? Vagy csak olyannak látsz mint egy tükör? Ami nem mutat mást csak egy arcot, testet, nevet?

Lásd bennem a férfit, lásd bennem a boszorkányt, a hatalmast amit képviselek. Annak ellenére hogy nem mindig festek úgy mint egy normális ember, mégis látnod kell. Lásd a szememben a tudást, az éveket, a korok szellemét. Lásd az érzelmeket, amiket volt időm megtanulni kordában tartani és a helyén kezelni. Lásd azt, ami vagyok, ne csak azt, amit mutatok.

Jellem:

Ki vagyok? Igen, néha... tényleg ki vagyok. Jah hogy nem úgy éretted, hát az más, akkor szóljál...

Szóval az a helyzet hogy az önleírásban sosem voltam valami jó és nem is igazán kellett ilyesmit csinálnom. Felesleges. Az emberek kiismernek, aztán elkönyvelnek valamilyennek, olyannak amilyennek látni akarnak, és amilyennek sokszor én is akarom hogy lássanak. Mindig más vagyok. Hangulatember, amolyan igazi isten büntetése ha már szabad a szóért. Néha kedves vagyok és egészen... önzetlen, máskor nem lehet hatni a lelkemre, és sokszor hozzám vágták már hogy lelketlen, szívtelen szörnyeteg vagyok. Igen az vagyok. És nem.

Eltelt hétszáz év, lassan már több is, mióta megszülettem, úgy a normális ha közben változtam. Voltam álmodozó kamasz, aki mindent szeretett, a világot, a kort egy szép asszonyt... egyszerűen mindent nagykanállal faltam. Aztán később felnőttem, megértettem hogy az élet nem fair, és nekem mégis helyt kell állnom, és a lehetőségekhez mérten a maximumot kell kihoznom belőle. Mert máshogy nem lehet túlélni, már pedig én élni akartam, ahogy akarok most is. Voltam depresszív életunt fiatal varázsló, aki egy démon apa árnyékát hordozza magában és voltam elkeseredett férfi, amikor a szerelem múlandósága engem is utolért.

Voltam harcos a magam módján, tanuló és tanító egyaránt, és voltam szenvedélyes szerető is. A korokban ahol éltem, évtizedeket töltöttem egy helyen, vonzott a hely a kultúra, és a nyelv. Sok nyelven beszélek, de végső soron nem meglepő nem? Azt a pár száz évet ami rendelkezésemre áll, illik valami hasznossal elütni. Voltam kegyetlen korszakban is, amikor nem érdekelt semmi emberség, csak mentem a magam feje után, és nem foglalkoztatott kit bántok meg és annak mik a következményei. Mert azok mindig vannak. Kivétel nélkül.

Hogy most milyen vagyok? Nem tudom. Tényleg nem. Kissé magamnak való, mint a hatalommal rendelkezők általában és egészségesen paranoiás is azt hiszem. Szeretek bulit tartani és ezáltal mindenféle információhoz jutni hiszen az információ a hatalom, a hatalom meg.. nos tudjátok. Szeretem azt amit csinálok és jól is csinálom, nem hiába vagyok már régóta Brooklyn fő boszorkánymestere, és teszek apróbb szívességeket más fajoknak. Mostanában többnyire a nephilimeknek. Azok a kék szeme.... akarom mondani akaratos vadászok hada.... Tulajdonképpen azt lehet mondani hogy erős vagyok, mégsem látszom annak, mert nem akarom hogy annak lássanak. Akik ismernek tudják mire vagyok képes, és azt is hogy sokszor jobban szeretem az eszem használni mint a tényleges erőm, vagy a fizikális erőm. Nem szeretek mások dolgaiba belekeveredni hacsak nem feltétlenül muszáj és nem gyakorolnak rám nyomást. Mondjuk az a csillogóan kék szemű fiú...

Történet:

Nézd, hétszáz éves vagyok, és az életem nem volt fenékig tejfel, de elégedj meg azzal, amit elmesélek. Nem, mint a 700 évet bizonyára nem fogom...

~ "Hát kezdjük el, tegyük rendbe amit kell...."~



Szóval, mint általában minden gyerek, én is megszülettem egyszer, valahol hollandia körül. A bonyodalmak ott kezdődtek, amikor a szépséges, békés, gyerekkorom koromfoltja kiderült. Nem is vagyok egészen ember, csak félig, anyám részéről, hiszen apám egy démon, méghozzá nem is valami huszadrangú hanem Asmodeus. Ezt drága megboldogult anyám sem tudta és szívrohamot kapott amikor furcsa dolgokat kezdtem produkálni gyerekként. Hát nem biztos hogy a legegészségesebb dolog ha egy tinédzsernek borostyán színű szemei lesznek, ahogy az ereje érni kezd, és egyre inkább ráébred arra, hogy ezt bizony tanulni kellene. Mármint a boszorkányságot, hiszen nem egy példa volt rá hogy nem tanulta valaki meg hogy mit kezdjen ezzel az erővel, és egy idő után egyszerűen belebolondult. Amikor megjelentek a démonjeleim, anyám úgy döntött nem kíváncsi többé rám, és a Néma Testvéreknek adott. A nevemet is ők adták nekem. Életre való gyerek voltam, eszembe sem jutott hogy ne használjam ki a hirtelen jött adottságot. Eleinte nem tudtam eldönteni hogy ezt most áldásként vagy átokként kezeljem, hiszen mindkettőnek remekül beillik, de végül... hát a mai napig sem tudom eldönteni.

~ "A folyamat zajlik,
És aki nem hajlik,
Ha túl nagy a terhe,
Annak összeomlik majd a terve"~



Az, hogy mi történt velem az életben eléggé hosszadalmas lenne, de tény és való hogy az élettől kaptam hideget és meleget egyaránt. Voltak gyönyörű időszakaim, tényleg idilli, édenkertbe illő évek, és volt olyan ahol a legmélyebb bugyrában éreztem magam. A szerelem sem ismeretlen érzet számomra, hiszen az első az még akkor esett meg velem, akkor tényleg fiatal voltam. Egy emberlány volt, Miraliel. Őt szerettem, és a haláláig mellette voltam, annak ellenére hogy én nem igen öregedtem már akkoriban. Az erőm hamar kiteljesedett és ez úgy szokott működni hogy minél inkább gyakorolja és használja az ember, annál többet és annál jobban tudja csinálni. Szerez egyfajta rutint benne, ami aztán később kifizetődik.

Azért a szerelem néha felbukkant, legalábbis a kedvelésig a kipróbálás részig eljutottam már párszor, volt egy kósza kalandom Camillel is aki vámpír volt, de valahogy kissé vérmes volt a hölgyike nem az esetem... Azért nem minden zökkenőmentes akkor sem ha két természetfeletti kavar egymással. Az akadályok sosem tűnnek el, és mivel Cam vámpír, őt kicsit más szabályok és illemek kötik mint engem, aki mindig, mindenhol a kiskaput keresi. És rendszerint meg is találom, mert addig keresek, és nem adom fel egykönnyen a dolgokat. Azt valahogy sosem értettem miért jó.

~ "Vége a dalnak, tudjuk vége a dalnak..."~

Nos a főbb vonulatokat összefoglaltam, ennél többet ne várj tőlem, legyen elég annyi hogy mostanában árnyvadászokkal, és vámpírokkal meg vérfarkasokkal foglalkozom szabadidőmben. Elég problémás népség, főleg Clarissa, akinek a gát eltűnt az elméjéből. Minő pazarlás, hiszen olyan remekmű volt... De hát ez van, néha elveszik az ember munkája a semmiben, a sok hálatlan vadász között... Ha már hálátlan vadászoknál tartunk, vajon merre van éppen Alec, amikor már rég ide kellett volna érnie, és fültövön vakargatni Miau-ce tungot?! Nem szeretem a pontatlan embereket, annyira... pontatlanok!

____________________
"A szépség nem árulás, aminek te képzeled, inkább ismeretlen föld, hol ezer végzetes baklövést követhetünk el. Sötétlő és közömbös erdő, hol nincs jelzőtáblája a jónak és a rossznak."
Vissza az elejére Go down
http://azgard.forumotion.com
 

Magnus bane

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Azgard, menedék a világok között  :: Alternatívák - OOC :: Előtörik karilapok-