Tárgy: Aszott Kéz kocsma Vas. Aug. 08, 2010 9:45 pm
A fogadó az egyik legkétesebb hely... Munkára váró testőrök és bérgyilkosok iszogatnak itt együtt, amíg valamelyikük nem kap egy megbízatást. Tolvajok és betörők osztják meg tapasztalataikat. Feketemágusok és nekromanták cseverésznek mindenféle aggodalom nélkül. Itt bármi megtörténhet, bárki betérhet egy pofa sörre vagy némi információért... Persze ha van elég pénzük, és meg tudják védeni magukat...
*Kurtis belép az ajtón, és körbepillant. Biccent a jelenlévők felé, és elsétál a pultig, majd megáll. Ránéz a csaposra, és megszólal selymes, lágy hangján.* - Üdvözletem. Rendelkezik egy vastagabb jellegű könyvvel? Mondjuk legalább húsz centis gerincvastagságot el tudnék képzelni... *Mikor megkapja az "1990-2000 -ig összesített könyvelés" című harminc centi vastag kódexet, feldobja a bárszékre, majd felmászik, és leül.* - Egy pofa sört kérek, Ray... *Mondja, és elereszti a kocsmáros "Ki a halál az a Ray..." kezdetű monológját, majd mikor megkapja a korsóját, leveszi fekete kesztyűit, a zsebébe gyűri, majd egy doboz cigarettát vesz elő, rágyújt, és meghúzza a korsót. Hangosan felsóhajt, majd leveszi a kalapját is, és feldobja egy pár méterre lévő fogasra. A kocsmában már megszokott látvány Kurtis jelenléte, így maximum az új arcok bámulják meg a ballonkabátos macskát.*
*Draven a kikötőnegyedben kószálva szedte áldozatait, amiket utána gondosan elrejtett vagy megsemmisített. Megtehette, és meg is kellett tennie, mert vámpír volt, az éjszaka teremténye, akinek életető szüksége volt a vérre. A kocsma előtt megállt, és rendkívül éles hallásával hallgatózni kezdett, aztán be is lépett. A bárpulthoz lépett, magára vonva pár kósza tekintetet és letelepedett egy pohár bort kérve. Nem meginni akarta, életében szerette a bort, és most is csak gyönyörködni akart benne. A mellette ülő macskára csak egy kósza pillantást vetett.*
*Kurtis mélyet szív a levegőből, majd lassan a mellé ülőre fordítja tekintetét, és elfintorodik.* - Haver, nem ülnél pár méterrel messzebb? Bűzlesz a vérszagtól... *Mondja, majd a jobbján ülő figurára pillant, aki kíváncsi tekintettel méregeti őket, és épp szóra nyitná a száját, mikor a macska megállítja.* - Kussolsz, mert te is. *Ezzel visszanéz a sörére, és újra belehúz, hogy utána tovább szívja a cigarettáját, ám nem bírja ki, néha sunyin rápillant Dravenre.*
*Eleinte nem is vesz tudomást a macskáról, mert nem érdeklik holmi szőrös lények, de amikor az megszólja, felé villantja a szemét.* - És akkor mi van? Te meg a sörszagtól... *jegyzi meg, és pár centit arrébb csusszan, többet nem. És ismét nem foglalkozik a macskával, hanem a pultossal kezd el beszélgetni a legújabb hírekről. Hogy mikor ki járt erre, és mi hír van a kastélyon belül. Persze itt sunyít is kicsit, hiszen ő is az iskolából jött, és megdöbbenve tapasztalja hogy az emberek úgy emlegetik a kastélyt mintha az valami csodálatos birodalom lenne, melynek oltalmában van a falu is.*
*Kurtis egy darabig csendben üldögél, ám benne fortyog a harag, és végül nem bírja tovább. Lecsapja a korsót a pultra, és Draven felé fordul.* - Mégis mi a francot képzelsz te magadról? Lehet, hogy én sörszagú vagyok, de legalább nem bűzlök a halál szagától, és nem úgy nézek ki, mint akit arcba somtak egy szeneslapáttal. Játsz máshol a boroddal, ha már nincs hozzá gyomrod, és lépj le ebből a kocsmából. Engem itt ismernek, te új fiú vagy, és hidd el, ha itt civódni fogunk, akkor elveszítesz pár fogat, és azt hiszem gyűjthetsz pénzt fodrászra is... *Mondja, majd ahogy újra felemeli a korsót, belemorog.* - Hülye szőke...
*A macska morgolódása már megint félbeszakítja. Pedig éppen érdekes témánál tartottak a kocsmárossal. Kelletlenül fordul oda a jószághoz.* - Itt egyetlen új van és az te vagy, cicus. *morogja, jól hallhatóan, és kíváncsian várja vajon mire lenne képes ellene egy megvadult macska. Nem futamodik meg bár ha lehetne elkerülné a verekedést, mert kedves neki ez a kocsma, nem szeretné szétzúzni. De nem hagyhatja hogy egy cirmos gázoljon bele az önbecsülésébe.* - Ha valami nem tetszik, neked is arrébb lehet menni. *folytatja, majd undorodva néz a borára, aztán zsebébe nyúlva elővesz egy érmét, ami az itteni fizetőeszköz. A kocsmároshoz fordulva odadobja neki.* - Undorító hogy már állatokat is kiszolgálsz, ne is várj, legközelebb már nem hozzád jövök. *jelenti ki hangjában maró gúnnyal, majd feláll, és hangtalan léptekkel kilép az ajtón, magában füstölögve, hogy honnan az istencsapásából kerülhet ide ennyi tökelütött idióta.*
Kurtis Thorn
Macska-ember
Hozzászólások száma :
12
Join date :
2010. Aug. 13.
Tárgy: Re: Aszott Kéz kocsma Szomb. Aug. 14, 2010 12:00 am
- Paraszt... *Morran el a macska, és a kocsmárosra néz.* - Ha nem szolgálsz ki, lelőlek, mint egy kutyát, fogtad? *Ezzel ellöki az üres korsót, és megszólal.* - Whiskeyt, jéggel. Gyorsan. *Elnyomja a cigarettát, kabátja belső zsebéből elővesz egy szivart, és meggyújtja.* - Egyszer még megcsapkodom ezt a nyomorult vérszagút egy igazi amerikai baseball ütővel... Pfff... *Fortyog, miközben belekóstol a whiskeybe.*
*Valami erősre vágyik. Már egy pár napja bolyong a városban. Vissza kellene mennie a menyasszonyához. Valami van, érzi. De most nem hagyhatja itt a Forrester gyereket, amikor végre megtalálta, és tudja, hogy készül valamire. Egy farmert, fekete inger, és fekete bőrdzsekit visel. A lábán egy sötétbarna bőrből készült bakancs. Egy whiskey-t rendel, majd leül az egyik asztalhoz. Sóhajt egyet nagyot, majd belekortyol az italba. Nem rossz.*
*Nyílik az ajtó, és egy eddig nem látott személy lép be rajta. Fekete köpenyt visel. A kapucni a fején van, így nem látni az arcát. A köpeny alól egy farmer, és egy térdig érő csizma látszódik. Hátán egy kisebb táska. Körbepillant a lepel rejtekéből. Aztán a pulthoz megy. Rendel egy narancslevet. Csak semmi alkohol. Könnyen a fejébe szállna. Régóta nem ivott. Nem is tervezi. Bár lehet, egy rumos tea jól esne neki. Az út hosszú volt. De végre itt van. Még egyszer körbepillant szabad asztal után kutatva. Leül a sarokba. Majd maga elég húzza az italát.*
*Iszogatja a whiskey-jét, miközben egy ismeretlenre lesz figyelmes. Igaz, hogy ebben a városban alig ismer valakit. De tényleg eléggé furcsa az az illető a kapucnival. Megvakarja az állát, miközben tekintetét rajtatartja az illetőn. Aztán hirtelen feláll, majd az ismeretlenhez lép, akiről természetesen nem sejti, hogy nő.* - Jó estét, csatlakozhatok? *Kérdi miközben a whiskeyspoharát szorongatja. Van valami fura ebben az idegenben, csak nem tudja mi az.*
*Látja fél szemmel, ahogy a férfi feláll. Majd az asztala felé közelít. Felvonja a szemöldökét, amiből természetesen semmit sem látni. Belekortyol az italába. Majd mikor a férfi megszólítja, leteszi a poharat az asztalra.* - Tessék, csak nyugodtan. *mutat a mellette lévő székre. Leveszi a fejéről a kapucnit. Előbukkannak a vörös fürtök, melyek az arcába hullanak eltakarva a heget az arcán. Az ismeretlenre pillant, majd a kezét nyújtja.* - Loria. *csak a keresztnevén mutatkozik be. Kutatóan néz a férfire. Nem szeret feltűnést kelteni. Nem érzi otthon magát ebben a világban. De így legalább könnyen útbaigazítást tud kérni.* - Idevalósi?
- Köszönöm. *Biccent egyet, majd a kézfogást is elfogadja.* - Robert. *Mutatkozik be ő is, csak a keresztnevén. Ha a nő nem mondta el a vezetéknevét, ő sem fogja. Aztán helyet foglal, majd ismét kortyol egyet az italából.* - Ó, nem. Két hete érkeztem. *Vallja be az igazat.* - És ön? *Érdeklődik, miközben végigméri a nőt. Egészen csinos darab. De neki ott van a menyasszonya. Viszont a nézés még nem megcsalás. * - talán bujkál valaki elől? *Gondolt itt a kapucnira.*
*Nem szokta meg, hogy az emberek távolságtartóak legyenek, ezért meglepődik, mikor a férfi csak a keresztnevén mutatkozik be. Eddig leginkább olyan emberekkel találkozott, akiknek ha feltett egy kérdést, elmesélték az egész élettörténetüket, pedig ha tudnák...* - Akkor minden valószínűség szerint nem tud nekem segíteni. *konstatálja hangosan. Nem esik pánikba, még csak el sem szomorodik. Elvégre idetalált eddig is. A kastélyt sem lesz nehéz megtalálni. És ha már megtalálta, csak lesz valahogyan. Az is lehet, hogy az éjszakát a fogadóban tölti.* - Ebben a pillanatban érkeztem. *még mindig a helyet pásztázza. Talán talál valami irányítási pontot. Észre sem veszi, hogy végigmérik. Figyelmen kívül hagyja. A kérdés azonban meglepetésszerűen éri. Egy pillanatra megmerevedik, majd megrázza a fejét. És a férfire pillant, és méregeti, hogy vajon ki lehet ő. Mintha csak most fordulna meg a fejében, hogy akár árthatna is neki.* ~Nyugi... nem mindenki ellenség, aki nem barát. Sőt... ~ *egy mosolyt csal az arcára.* - Nem bujkálok. Ugyan mi okom lenne rá? Csupán egy hosszú utazás van mögöttem, és még nincs vége. *teszi hozzá magyarázatképpen.* - Tudja merre van a kastély?
*Robert nem az a fajta, aki elmeséli az élettörténetét. Soha nem beszélt sokat, mert a sok információ sebezhetővé teszi az embert. Egy auror meg nem túl jó, ha sebezhető.* - Hát, attól függ, hogy kit keres. Ismerek már pár embert a városban. *Vonja meg a vállát, majd megissza az utolsó kortyot is a whiskeyből. Ez most jól esett.* . Értem. Akkor teljesen új itt. *Hümmög párat. Érdekes ez a város, és titkokkal teli. Nem véletlenül nem akar egyhamar elmenni innen. Csak hát az "otthoni" helyzet.* - Nyugi, csak érdeklődöm. *Emeli fel a kezét, mert érzi, hogy a nő mintha kicsit megrémült volna.* - Igen, tudom. Történetesen én is oda készülök. Kellene egy állás, mert éhen fogok dögleni. *Vigyorodik el. Igaz, nem vicces dolog, de hát a legtöbb pénzét otthon hagyta.*
*Ő is különösnek tartja a várost. Már most. Pedig nincs sok ideje itt. De ez a kisugárzás, ami körülleng mindent...* - Nem.. nem konkrétan egy személyt keresek. Igazából nem tudom, hogy kit keressek. *rázza meg a fejét ismét. Elkortyolgatja a narancslevet, majd úgy fordítja a széket, hogy a hátát a falnak tudja dönteni. Arra hogy teljesen új itt, csak biccent egyet. * - Persze... érdeklődik. Az ember mégsem bízhat meg mindenkiben, akivel összefut egy különös város kocsmájában. *mosolyodik el. Az évek megtanították arra, hogy különbség van kézfogás és kézfogás között is. Nem lehet tudni, melyik mögött van ártó szándék, és melyik mögött baráti segítség.* - Akkor örülnék, amennyiben elkísérhetném. Milyen állást szándékozik megpályázni? *érdeklődik, miközben ismét felveszi a köpenyét, és a kapucnit az arcába húzza. Feláll az asztaltól jelezve, hogy máris indulhatnak.*
*Kimondottan emberien fest, sötét szerelésében, hosszú bélelt kabátjában, fedetlen fejével. Szárnyait eltüntette, és úgy döntött, nem árt némi emberi megismerés, beült hát az egyik közeli kocsmába. Kikérte az italát, egy korsó sört, és az egyik sarokasztalhoz telepedett, ahol lehetőleg senki nem zavarja majd, amíg tanulmányozza az emberek, egyik kedvenc italát. Az íze, nem nyerte el a tetszését, náluk otthon sokkal jobb minőségű a sörnek nevezett ital. Fekete szemeivel szemléli a tömeget, baljós kisugárzása miatt, nem sok ember mer felé közeledni, még támadó szándékkal sem. Csak a múltkor Sam...* ~Milyen vakmerő...~
*A mai napra elege lett a kastély komor magányából, így a estére a város felé vette az irányt, hogy legalább egy kicsit, de társasága legyen, még ha az ki is fog merülni a kissé kétes kinézetű csaposban, vagy néhány részeg marhában, pardon, emberben. Meleg köpenybe burkolódzott a hideg ellen, csuklyáját mélyen a szemébe húzta és így lépett be a kocsma ajtaján, csakhogy néhány lépés után egyből megtorpanjon. * ~Ő, meg mit keres itt?~ *Kért a csapostól egy italt, semmi olyat ami fejbe vágná, inkább egy könnyed pohár bornál maradt, majd az ismerős alak felé vette az irányt.* - Leülhetek? - *Állt meg mellette, és kissé hátra csúsztatta a csuklyáját. *
*Szórakozottan löttyintgette körbe-körbe a korsóban a sört, és azon tűnődött, amit múltkor Sam vágott a fejéhez, hogy talán tényleg jobb lenne ha visszamenne a saját világába, és nem jönne ide. Csak hogy ha ott, megtudják, hogy folyamatosan megszegi az összes szabályt, akkor nem sok jó várna rá. A belépőre, fel sem figyel, csak amikor az megáll felette, és rápillant. A kérdéses mágus az.* - Persze * legyintett elgondolkodva, és figyelte, ahogy a másik leteszi magát. * - Mit csinálsz itt?
*Köpenyét szétteríti maga körül, kissé teátrális mozdulattal, de így legalább nem ül rá, és kényelmesen el van benne. * - Unatkoztam a kastélyban - *von vállat könnyedén. * - És te? Azt hittem a múltkori eltűnésed után, nem látlak itt többet. *Utal rá, hogy reggel egyedül ébredt, a démonnak híre hamva sem maradt.*
*Figyeli a kissé már drámai mozdulatot, de kivételesen nem tesz rá megjegyzést, most más foglalkoztatja, elég komolyan. * - Az egy elég unalmas hely... *ért egyet mély meggyőződéssel, hiszen eddig akárhányszor bement, nem került senki az útjába, pedig nem csinált titkot a látogatásaiból. Még abból sem, hogy összezörrent az igazgatóval.* - Szeretnéd ha nem látnál többet? *kérdezi kissé félrebillentett fejjel, és hogy valamit kezdjen magával, míg a választ várja, beleiszik a sörbe, de aztán elfintorodik. Borzalmas ízű lötyi.*
*Kissé megdermed a nyílt kérdés hallatán, de nem sieti el a válaszadást. Nem akarja, hogy felelőtlennek tűnjön, inkább átgondolja a kérdést.* ~Tényleg... Mit is akarok?~ *Azt tudta, hogy amikor pár napja, a veszekedés után egyedül ébredt fel, szörnyen csalódott és dühös volt, de aztán lehiggadt, elterelte a gondolatait és nem is foglalkozott ezzel. * - Nem tudom. Azt hiszem, nem. Szórakoztató vagy, igaz egy életveszélyes figura, de a veszéllyel sosem volt bajom... *Próbálja megfogalmazni mondandóját, közben a borral szórakozik a pohárban. *
*Szemeiben döbbenet fénylik fel, nem egészen ezt a reakciót várta, látszik, nem igen ismeri az emberi természetet. Arca valami furcsa oknál fogva kisimul, eltűnnek a gúnyos vonások, és egész emberi lesz ettől. Sam kijelentése, valamit felbolydított benne, hogy nem akarja, hogy elmenjen. Jóleső érzés tölti el, amit nem tud nevén nevezni.* - Életveszélyes.. Hát nem igen tudok másmilyen lenni *jegyzi meg, csak hogy elterelje kissé saját gondolatait. Nem igazán tud mit kezdeni az őszinte szavakkal, így megpróbál továbbugrani a dolgon, és a férfi poharát kezdi fikszírozni. Olyat még nem ivott... de a színe tetszik neki. - Az mi? * bök a pohárra.*
*Furcsállva figyeli a Seth arcán átsuhanó érzelmeket, és nem győz csodálkozni, mennyi arcát nem látta még. Talán nem volt butaság, az előbbi mondat. Talán, nem, sőt biztos, sajnálná ha elmenne. * - Ez? Ez kérlek bor. Szőlőből készült alkoholos lötyi - * magyarázza meg, majd kínálón a másik orra alá tartja, hogy igyon belőle ha kér. * - És te? Te mit csinálsz itt? Nincs jobb dolgod, mint nálunk múlatni az időt?
*Felsóhajt, megkönnyebbülten, mikor a másik a vörös színű folyadékról kezd beszélni. Zavarba hozzák néha a saját érzelmei, és az emberek valahogy máshogy hatnak rá, mint fajtársai. Még anno régen... akkor is egész emberien viselkedett, egészen addig a sajnálatos veszekedésig. * - Bor? És az jó? *nézegeti a poharat kissé előítéletesen, a másik lötyi után. De amikor az orra alá tartják elkönyveli hogy egész emberi illata van. Tetszik neki, így elveszi és belekortyol, majd visszaadja.* - Jobb íze van mint ennek *bök az előtte lévő sörös korsóra.* - Nincs, mivel még élni szeretnék *jegyzi meg talányosan, és maga elé mered. *
Kezdőlap
by 
*
