Azgard, menedék a világok között

Átkozottak menedéke, avagy ide fuss ha nincs hova...
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Legutóbbi témák
» Főnixek sziklája
Sarsa Frensis Icon_minitimeby Kurtis Thorn Hétf. Jan. 07, 2013 3:23 am

» Akrasia a démoni birodalom
Sarsa Frensis Icon_minitimeby Shet Szer. Május 30, 2012 4:26 am

» Duma sarok
Sarsa Frensis Icon_minitimeby Kage Csüt. Dec. 15, 2011 3:33 pm

» Előcsarnok
Sarsa Frensis Icon_minitimeby Shet Csüt. Dec. 15, 2011 3:23 pm

» Célestin Pons
Sarsa Frensis Icon_minitimeby Célestin Pons Hétf. Dec. 12, 2011 11:17 am

» Cassandra Catharine Hartcourt
Sarsa Frensis Icon_minitimeby Shet Vas. Dec. 04, 2011 11:57 pm

» Sikolyköz
Sarsa Frensis Icon_minitimeby Shet Vas. Dec. 04, 2011 11:46 pm

» Könyvtár
Sarsa Frensis Icon_minitimeby Asahino Sakura Csüt. Feb. 10, 2011 8:30 pm

» Asahino Sakura szobája
Sarsa Frensis Icon_minitimeby Asahino Sakura Hétf. Feb. 07, 2011 4:43 pm

A hónap reagolói
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (20 fő) Kedd Okt. 29, 2013 11:12 am-kor volt itt.

Megosztás
 

 Sarsa Frensis

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Sarsa
Sarsa
Ember
Hozzászólások száma :
17
Join date :
2010. Aug. 09.
Age :
38
Tartózkodási hely :
Azgard
Sarsa Frensis Empty
Tárgy: Sarsa Frensis   Hétf. Aug. 09, 2010 7:42 pm

Sarsa



Kor: 200
Születési hely: Trinivan
Lakhely: Azgard


Történet

Egy kies hegyvidéken történt, sok-sok évvel ezelőtt… Már esteledett, a Nap lebukott Trinivan hegyei mögé, a szél felerősödött, süvítve vágtatott a kanyonban, és egy asszony ordítását sodorta magával.
A nő eltévedt, mát több napja, hogy elszakadt a karavántól,ami a fővárosból tartott Isztravian herceg városába. Ez idő alatt kétségbeesve kóborolt a hegyek közt, mágiát nem merve használni, nehogy baja essék hamarosan születendő gyermekének. Elszántan kereste a kiutat, de már tegnap este elfogyott a víz és az élelem, ami nála volt és a sivár hegyek közt, nem talált semmit.
Fájdalmas kiáltását messze sodorta a szél, mikor lerogyott a földre. Kislánya nem bírta tovább, úgy döntött ideje világra jönni. Egy sziklatövében helyezkedett el, ahol a születendő gyermek valamennyire védve volt az elemek tombolásától, talán kibírja a kicsi, míg valaki a segítségére nem siet.Édesanyja saját köpenyébe burkolta, és utolsó erejével a szikla tövébe helyezte majd még sikerült neki arrébb kúsznia gyermeke mellől, de többet már nem mozdult.
A több napos erőltetett menet, a koplalás, majd a szülésfájdalma, már túl sok volt neki, nem élte túl.
A gyermek, mintha megérezte volna, már egyedül van, keserves sírásba kezdett, felhívva magára a környéken portyázó farkasok figyelmét. Az állatok gyorsan rátaláltak, és míg a többség a hulla felett marakodott, egy közülük, ráharapott a köpenyre, amibe a kicsit csomagolta édesanyja, és az állat, szinte egy szempillantás alatt eltűnt, beleveszett a hegyek járhatatlan ormai közé.
Néhány nap múlva Isztrivian herceg egy gyermeket talált kastélya közelében, egy barlangban, kedvenc farkasai lakhelyén. A herceg ugyanis egy, akkor még, tiltott szórakozásnak hódolt, állatokat emberi értelemmel ruházott fel.
A csecsemőnek nem esett baja, kedvesen gőgicsélt és bújt a hatalmas farkasokhoz. A herceg álmélkodva figyelte a nem mindennapi helyzetet,majd a kisbabát magával véve kiderítette mi történt a hegyek közt. Úgy gondolta, felelős a nő haláláért, mivel az, az ő területén történt,figyelmetlenség miatt, így saját gyermekeivel együtt neveltette a kicsit.
Sarsának nevezte el, és hamar kiderült a gyermek hatalmas mágikus képességgel bír, ez mellé pedig tehetsége is akad, így az évek során egyre többet, és többet akart tudni.
Érdekesség volt, aminek az egész város a csodájára járt,hogy a kislány, amint járni tudott, kiszökött a farkasokhoz, és csak napok múlva jött vissza. Az első néhány alkalommal még kerestették, de aztán megszokták és a herceg engedélyezte neki.
Éppen betöltötte a tizennyolcadik évét, mikor is Trinivanon,a világban ahol éltek, felkelés tört ki, és megdöntötték a király, és hercegi hatalmát. Isztrivian herceg meghalt a párharcok során, ereje gyermekeire szállt, Sarsa pedig minden segítség és örökség nélkül maradt. Egyedül különös képességére számíthatott, a farkasok tulajdonságainak, egy részével rendelkezett, mikor a trónfosztók betörtek a városba, és mindenkit kardélre hánytak.
Ekkor jelentkezett nála először teljes egészében képessége.Már majdnem elfogták, és varázslattal nem tehetett a katonák ellen semmit,mikor egyszerűen egy farkas alakját vette fel, és onnantól elszabadultak az ösztönei. Hatalmas fekete árnyékként ugrott neki üldözőinek, majd megzavarodva bevetette magát a közeli erdőbe, amit akkorra már, mint a tenyerét ismerte.
Nem tudta meddig futott, de mikor visszaváltozott, és hazament, a nemrég még virágzó város és kastély helyén csak romokat talált,mostohatestvérei is a holtak közt feküdtek. Gyászát leküzdve, minden erejét összeszedve, mágia segítségével máglyát rakott és elégette a testeket, megadva számukra a végtisztességet.
Ezután ismét belevetette magát az erdő világába, és évekig farkas alakjában kószált. Mikor már messzire jutott hajdani otthonától,visszavette emberi alakját, és új életet kezdett. Kitanulta a méregkeverés minden fortéját, és hírhedt párbajozó vált belőle. Az általa használt tőröket,kardokat, mindig méreggel vonta be, és egyetlen ellenfele sem élte túl a harcot.
Azonban ez felkeltette a helyi úr figyelmét, és két választást ajánlott neki. Vagy életre halálra megvív vele, vagy elmenekül.
A lány nem volt hajlandó harcolni a Lorddal, mivel annak több száz év, és egy kitűnő vérvonal állt a háta mögött. Míg Sarsa egész egyszerűen egy mágus volt, árnyéklény képességgel, addig a Lord képzett hadúr,egy démon erejével. Tehát a Sarsa menekült, ismét az erdőbe, de ezúttal döntött. Felkeresett egy boszorkányt, és kapu nyitó amulettet kért tőle, egy olyan mágikus tárgyat, ami átjárót nyit, különböző világok közt.
Rengeteg helyet bejárt, de amit a Földre tette a lábát,egyből beleszeretett a halandók világába, és eldöntötte, amíg csak lehet,marad. Ekkor 1920-at írtak.
Mivel nem öregedett, vagy legalábbis nem látványosan,sokszor kellett új életet kezdenie, ismeretlen helyeken, de minden alkalommal más életmódot próbált ki. A harmincas években Amerikában igyekezett helyt állnia bandaháborúk szövevényes rendszeréven, majd a háború alatt, a világtól elzárt területeket járta be. Mikor rendeződtek a politikai viszonyok, sorra bejárta az összes országot, és közben megtanulta a halandók mágiáját alkalmazni. Pálcát szerzett magának, és Franciaországban telepedett le hosszabb időre. Egy neves mágustanodában bájitaltant tanított, ami nem sokban tért el, az általa régen tanult méregkeveréstől, így még szerette is, amit csinált. Néha belekeveredett az emberek harcaiba, de általában igyekezett távol tartani magától mindenkit és csak a legszükségesebb kapcsolatokra szorítkozott, hisz sehol sem élhetett le egy teljes emberöltőt.
Aztán a millennium évét követően észak felé indult, mert úgy hallotta, van arra egy hely, ahonnan kapuk nyílnak a különböző világokba, és mivel az ő amulettje már rég elvesztette mágikus erejét, úgy gondolta, onnan majd tovább megy.
Évekbe telt mire rátalált a kis kikötővárosra, Senbrunra. A közeli barlangból nyíltak az átjárók, és feltett szándékában állt tovább állni,de elkövetett egy apró hibát, visszanézett a barlang bejáratából. Az erdő felett átpillantva, egy hatalmas kastélyt látott, amit hatalmas mágia ölelt körbe. Ismerős mágia. Nem tudta megállni, hogy ne ismerje meg a helyet és találja meg az okát, mi oly ismerős benne. Így hát maradt, és jelentkezett a kastély uránál, aki vállalta, elszállásolja, meg is védi az esetleges ellenségektől, cserébe a nő bájitaltant és párbajozást tanít az érdeklődőknek.


Kinézet

Egyhetvenöt magas, hosszú barna hajú, barna szemű, karcsú, hajlékony nő. Utóbbi tulajdonságát a vívásnak köszönheti. Ruháit mindig a kényelem szerint válogatja össze, ügyelve rá, hogy a köpenyben legalább három tőr lapuljon. Ezenkívül, ha csizmát hord, biztosan ott is lapul valami szúrós tárgy.

Jellem

Neveltetése miatt eléggé zárkózott jellem, mindenben a maximumra törekszik. Ha valaki árt neki, akár csak szavak szintjén is, azt nem átallja megbosszulni. Könnyedén ránt pálcát, ám ha rossz kedve van, nem vesződik átkokkal, félelmetes gyorsasággal hajít tőrt az ember szívébe. Azonban, amilyen jól bánik az átkokkal, ugyanolyan gyenge a gyógyítások terén, ha komolyabban megsérül, segítségre van szüksége, bár a bájitalai közt akad gyógyító erejű is.
Nehezen ismerkedik, mivel nem szeret megnyílni senki felé, bár akit a barátjának mondd, ahhoz a végletekig hűséges marad.

Pálca: akácfa, kígyóméreggel 11 hüvelyk


Állata nincs, csupán farkas alakot képes felölteni,könnyedén, mintha csak egy leplet húzna magára.
Vissza az elejére Go down
 

Sarsa Frensis

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Sarsa szobája

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Azgard, menedék a világok között  :: Általános :: Előtörténetek-